Elhagyatva

20

Egész nap kerültem Mátét. Mindig figyeltem nehogy mellé kerüljek, vagy a tíz méteres körzetemben legyen. Már amennyire ez lehetséges volt.

Elindultam a suliból hazafelé. Egy csendes földúton vezetett keresztül az utam. Valaki megint berántott a bokorba. Tudtam, hogy ki volt. Éreztem.

-Mit akarsz Máté?
-Téged!
-Na persze! Más valamit?
-Te elég leszel!-mondta vigyorogva.
-Engedj el Máté! Nincs időm rád és a gyerekes játékaidra!
-Kati ez nem játék én komolyan gondolom!
-Aha!-és itt elfogyott a türelmem. Hazamentem.

Nagyi halálra vált arccal fogadott.
-Mi történt?
-Az apád hívott. Azt szeretné, hogy költözz hozzá Párizsba.
-Hogy mi?
-Jól hallottad.
-Elmegyek. Mikor indulhatok?
-Tényleg elmész?
-Nagyi! Nem lóghatok örrökké a te nyakadon. Muszáj elmennem.
-Ha ezt szeretnéd. A géped holnap indul.

Hello! Én úgy tervezem, hogy lesz még egy utsó rész és egy epilógus. Szép hétvégét minden kedves olvasómnak, akiknek borzalmas ízlésük lehet, ha ezt el bírják ovasni!!!!! 😜