Elhagyatva

18

Hát persze, hogy Máté volt! Ki más! Ez mostmár nagyon idegesítő!
-Mit akarsz?
-Kati! Most miért vagy ilyen?
-Szerinted nem hallottam mit mondtál? Szerinted nem hallottam, hogy át akarsz verni? Hát akkor elárulom neked, mivel nagyon pici az agy térfogatod és annak is csak egy pirinyó részét tudod használni, hogy HALLOTTAM! Nos...sikerült felfogni?

Ez szép volt Kati! Megmondtad neki! Miután befejeztem a monológomat szépen otthagytam és kisétáltam a bokrok közül. Nem gyengültem el. Azt hiszem haladok! Ezért megérdemlek egy fagyit!

Fagyival a kezemben sétáltam haza, mikor megszólalt a telefonom. Milán volt az.
-Szia Milán!
-Szia! Hallottam, hogy szépen leordítottad Mátét! Gratulálok ! Úgy ért haza, mint aki szellemet látott!
-Ez is volt a célom!
-Hát elérted. Amúgy megbeszéltük a dolgot és kibékültünk. Mármint Mátéval. Remélem nem zavar ha a barátom így, hogy mi öm...izé...szóval tudod!?
-Nem zavar! De én a közelébe sem megyek majd, mert undorodom tőle.
-Oké! Szia!
-Szia!

Pasi fronton kezdek jól állni. Most már csak egy barátnő kéne. Egy lány, akivel mindent meg tudok beszélni. Az viszont hiányzik. De egy hét múlva úgyis kezdődik a suli. Majd ott!