I fell in love with you

5.Rész

Nem beszéltünk semmit. Nem is igazán tudtam volna mit mondani. Nem bírtam, egy kicsit sem az elején. De nem mondhatom hogy mostanra beleszerettem mert nem ismerem még. Nem mondhatom hogy egy egyszerű srác mert nem az. De az bisztos hogy ő a legaranyosabb és legkedvesebb fiú akivel valaha találkoztam. Gondolataimban elmerülve csináltam a kis edénykét.
-Kész.-ébresztett fel a gondolatmenetemből.-Szép lett.-mosolygott, az a mosoly...
-Szerintem is. Vigyük ki annak a nőnek akinek nem tudom mi a neve.
-Oké.-nevetett. Miután lemostuk magunkról az agyagot elköszönt és ment a házába. Szomorúan fordultam én is a faházamhoz.

Hunter szemszöge:
-Nagyon kedves lány. Megígértem magamnak hogy nem fogok a tábor alatt senki be se bele szeretni de attól félek hogy ő lesz az aki miatt nem tudom betartani a saját ígéretem.-fejeztem be és segítség kérően néztem a fiúkra akik most kb. úgy viselkedtek mint a terapeuták.-Fiúúk!-feküdtem végig az ágyon. Egész kényelmes.
-Hát figyelj!-kezdett bele Daniel.-Ha szereted engedd el.
-Pedig ahogy elkezdted azt hittem hogy valami hasznosat fogsz mondani!
-Most miért? Szereted vagy nem??
-Hát talán de még nem ismerem.
-Akkor ismerd meg a francba is!
-De nem akarom hogy utánna meg ne beszéljünk tovább a tábor után.
-Akkor ne legyen ez! Sms, MMS, IMessage, Messenger, What's up! Könyörgöm Hunter! Nem muszáj hogy utánna vége legyen!
-De még nincs is minek vége lennie.
-Hunter...-szólalt meg Jacob is-Ismerd meg, szeretsd meg és ne hagyd el! Ha ő is szeret ő se fog.-elgondolkodtam a hallottakon. Tulajdonképpen igazuk van.
-Igazatok van. Van kedvetek úszni jönni?-vigyorodtam el.
-Persze. De várj miért is?
-Van egy ötletem.