I fell in love with you

15.Rész

-Hunter szemszöge-

Már mindaketten sietünk a tábor felé. Bevallom hogy nem örülök annyira hogy vége. Már végre ki akartam békülni Annával de akkora balek vagyok hogy nem jött össze. Miért kellett féltékenynek lennem? Miért nem bíztam az érzéseimre? Miért kellett l
felszedni azt a csajt? Folyton nyávog! Baromi idegesítő.
Ez elég gonosz dolog és nem vall rám de ezt műveli a szerelem az emberrel nem?....várjunk. Most azt gondoltam amire gondolok hogy gondoltam? Az lehetetlen. Most már tényleg szükségem van a többiekre!

              -Anna szemszöge-

Már láttam a tábort. Erősen koncentrálva és hunyorítva, de láttam. El sem hiszem hogy végre vége.
-Na és hogy tetszett ez a nap?-próbált beszélgetni Hunter.
-Viccelsz?
-Ennyire nem vagyok jó társaság?-fogta meg a csuklóm és rántott magához. Ennek következtében "odaestem" hozzá és az arcunk között maradt kb. 5 cm.

-Igen!-válaszoltam komoram és mentem volna tovább ha nem ránt vissza és csókol meg. Erre a pillanatra mintha minden dühöm elszállt volna. Minden rossz gondolatom vele kapcsolatban átváltozott jóra. Átkarolta a derekamat majd miután levegő hiányában elváltunk egy puszit nyomott a homlokomra.
Aztán elindult, én pedig szintén némán mentem utána. Nem tudtam mit mondani. Nem lehetett. De valahogy azt érzem hogy amikor visszamegyünk minden a régi lesz...