Tudod milyen érzés amikor nincs valamihez kedved de ráerőltetnek a szüleid? Na én pontosan tudom. Ugyanis semmi kedvem nincs ehhez a táborhoz ami több mint 1(!!) hónapos.
•Bármilyen másolása vagy "kopizása" személyiségi jogokat sért!
-Nem lehet az olyan durva!-dölt hátra Nashley. -De mi van ha elküldenek innen?-szomorodtam el. Szívemhez nőtt ez a hely. -Na azt azért nem hiszem.-válaszolt Jacob. De látszott rajta hogy ő is fél egy kicsit-De már 9 óra, menj a tàborvezetőhöz.-igaza volt. Elfelejtettem hányra kell menni ezért rohantam a másik épületbe, onnan pedig a fő szobàba ahol már ott volt Hunter. Nem kellett sokat várni mert vagy 5 perccel később bejött a vezető is. -Csak hogy tisztázzuk.-kezdett bele-Tudjátok miért vagytok itt?-kérdezte mi pedig hevesen bólogattunk. -A többi vezetővel megbeszéltük hogy ezért nem fogunk kirúgni senkit.-elképesztően megnyugodtam-De!-na bazdmeg...-De ezt nem hagyhatjuk büntetlenül... Éppen ezért hogy megakadályozzuk a következő ilyen esetet... Ugyanis üvölt magukról hogy nincsenek jóban. Egy egyszerű csapat kijutáson vesznek részt!-fejezte be. Mi a franc? Milyen kijutás? -Elnézést!-kapcsolt először Hunter-De az pontosan mit takar? -Hát egy kocsival bevisszük önöket az erdőbe összekötött kézzel(mármintakettejükkezeösszevankötve) egy térképpel és egy iránytűvel. Aztán csapat munkával ki kell jutni!-na ez megőrült, ez volt az első gondolatom-És mindez délben kezdődik. Addig készüljenek fel lelkileg!-próbált poénkodni. De nem jött be mert mind a ketten úgy néztünk rá mint egy űrlényre. Legalább ő jól érzi magát...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
