Hamarabb keltem fel mint Hunter ezért úgy döntöttem hogy szétnézek a közelben. Jól esett ez a kis reggeli séta. Habár erre ma lesz még alkalmam.
Már vagy 10 perce sétálgattak amikor megláttam azt a dolgot ami most a legjobban jött. A folyót!! Azon kívül hogy ennek a mentén haza juthatunk jól esett egy kis víz. Mivel szép tiszta volt megmostam benne az arcomat utána vissza indultam a házhoz.
-Mit csinàltál odakint? Azt hittem elmentél nélkülem.-támadott le Hunter.
-Megtaláltam a folyót!-hagytam figyelmen kívül a sipákolását(ugye ez a szó létezik?)
-Ne máááár!-tátotta ki a száját-Hozom a cuccom!-rohant be a házba.
A tónál ő is megmosakodott és elindultunk.
-Na akkor játszuk azt amit tegnap mondtam?-ment előre.
-Mármint beszélgetést?
-Tulajdonképpen igen.
-Ehhez most semmi kedvem.
-Dehogynem! Csak még nem tudod!
-Már nagyon elegem van belőled.
-Pedig mások örülnek a társaságomnak.-mondta büszkén.
-Én nem vagyon olyan mint a többiek.-ráztam meg a fejet.
-Hát az egyszer biztos...-mondta. De nem voltam benne biztos mert nagyon halkan mondta.-Na de akkor megy ez a játék!
-Ez még mindig beszélgetés...-már idegesetíően hülye. Semmi kétség, ez egy idióta.
-De ez így unal.....-és egy csobbanás. Oldalranéztem és röhögve nyugtázam hogy beleesett a vízbe.-Nem vicces.-mászott ki.
-Óh dehogynem!-nevettem tovább.
-Ott a tábor-mutatott jobbra.
-Hol?-csillant fel a szemem-Te szemét! Nincs is ott!
-Neee!
-Bakker!-néztem előre-Ott van.
-Haggyál már! Ezt már elsütöttem.
-De nem viccelek! Ott van!-de mivel látszólag tényleg nem hitt nekem elindultam. Már láttam a tavat és a házakat is.
-Na végre!-fogta fel ő is. Megmenekültünk!
YOU ARE READING
I fell in love with you
FanfictionTudod milyen érzés amikor nincs valamihez kedved de ráerőltetnek a szüleid? Na én pontosan tudom. Ugyanis semmi kedvem nincs ehhez a táborhoz ami több mint 1(!!) hónapos. •Bármilyen másolása vagy "kopizása" személyiségi jogokat sért!