Tudod milyen érzés amikor nincs valamihez kedved de ráerőltetnek a szüleid? Na én pontosan tudom. Ugyanis semmi kedvem nincs ehhez a táborhoz ami több mint 1(!!) hónapos.
•Bármilyen másolása vagy "kopizása" személyiségi jogokat sért!
~Hunter szemszöge~ -Srácok.-kezdtem neki-Majd jönni fog a tesóm is....ide. Mármint a táborba. -Brandon vagy Ashton?-kérdezte Daniel. A lányok meg csak figyeltek. És Jacob is érdeklődve nézett. -Brandon! -Öhm klassz!-mosolygott Nashley-nem igazán tudom ki az de...klassz.
~Anna szemszöge~
Úgy döntöttünk hogy elmegyünk kosarazni a srácokkal amíg Brandon meg nem jön a 2. csapat gyerekkel. Én csak néztem mert ugye a doki azt mondta hogy idézem "pihenjek". De ha néha hozzám került a labda visszadobtam vagy bedobtak a kosárba. A többiek nagyban játszottak amikor Jacob TÚL erősen passzolt Nashleynek és így majdnem eltalálta a labda. Csakhogy valaki gyorsan el tudta kapni a labdát. -Te jó isten! Ez majdnem eltalált!-mondta Nashley majd ránézett a srácra aki elkapta a labdát.-Szép volt erdő széli idegen!-paskolta meg a vállát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Erre Huntaah elkezdett nevetni. -Ő az öcsém. -Brandoooon!-indult meg felé Jacob. Aztán Hmm rá ugrott. Fiús dolog. Mi lányok csak "kivártuk a sorsunkat" és mi is mentünk köszönni/bemutatkozni. -Anna!-nyújtottam kezet erre ő megölelt. Aranyos és talán egy kicsit szeretet hiányos. -Brandon.-engedett el. Miután már mindenki ismert mindenkit visszamentünk a házakhoz mert már elég sötét volt. Mindenkitől elköszöntünk és mentünk aludni.
