I fell in love with you

9.Rész

Nashley és Kitty előtt keltem. Halkan felöltöztem ès kimentem sétálni. A tóparton sétàltam amikor valaki megszólalt mögöttem.
-Nehogy beleess!
-Nem fogok.-mosolyogtam Danielre.
-Figyelj Anna, te is tudod hogy Hunter a legjobb barátom. De akármennyire is örülnék hogy összegyertek de azért vigyázz.-nézett komolyan. Egy pillanatig elgondolkoztam hogy hogy értheti de már folytatta is.-Téged úgy látszik hogy igazán szeret csak ő kicsit nehezen tudja eldönteni hogy mit érez. Ezért hajlandó hibákat elkövetni. De ha adsz neki időt akkor meglátod hogy nem lőssz mellé.-a végére már mosolyogtam, olyan elképesztő a barátságunk.
-Ez aranyos!
-Az hogy egy balfék? Te tudod de a legtöbb embernek nem ez jutna az eszébe.-vont vállat. Ezen nem tudtam nem nevetni.
-Neeem! Az aranyos ahogy szeretitek egymást.
-Olyan mintha az idegesítő öcsém lenne.-mondta erre Hunter kilépett a házból. Nem volt hallótávolságban ezért logikusan nem tudta miről beszélünk. Csak az a baj hogy így az egész helyzet félreérthetővé vált. Huntaah arcáról eltűnt a mosoly és dühösen ment vissza a házba.
-Francba-mondta Daniel alig hallhatóan és utána futott. Én pedig csak vártam. Hogy mire? A csodára vagy csak szimplán egy időgépre. Mindent elszúrtam... Ha lett volna valami mostmár nem lesz. Mert egy balfék vagyok...
⏩
Amikor már mindenki felkelt elkezdődött a reggeli. Mi már a lányokkal ott ültünk az asztalunknál es ettünk. Eléggé féltem hogy mi lesz. Mit fog gondolni Hunter. Egyre többet érzek iránta pedig tudom hogy nem kéne.
-Sziasztok!-jöttek oda hozzánk a fiúk is. Nem látszott Hunteren hogy zavarná sőt ott röhögött Jacobékkal valamin. Mi a fene? Lehet hogy nem is érzett semmit irántam?! De akkor miért ölelt meg, miért mentett meg? Aztán egy olyan dolog történt amit nem vártam volna... Odajött az asztalunkhoz egy szőke cicababa és megfogta Huntaah vállát.
-Sziasztook!-vigyorgott. Mindenki csak értetlenül bámult rá.
-Ő itt Sabrina, tegnap jött Brandonnal egy buszon!-mutatta be nekünk Hunter-Ideülhet?
-Nincs hely!-vágta rá Nashley aki rögtön vette a szituációt.
-Semmi baj. Én úgyis megyek. Elment az étvágyam.-álltam fel az asztaltól.
-Nekem is.-mondták egyszerre és állt fel Kitty, Nashley és Daniel.
-Okéé.-nevetett a kiscsaj és leült. Mekkora egy hülye. A lehető leggyorsabban kimentem a teremből. Nem bírtam tovább ott maradni. A többiek akik velem jöttek csak rohantak utánam. Miért fáj ez ennyire?