I fell in love with you

10.Rész

2 napja volt az ominózus nap amikor összetörtem, mostmár csak mèrges vagyok, de nagyon. Azóta Nashley, Kitty, Daniel és Jacob segít feldobni a napjaimat. Brandon szegény meg jönne de nem tudja mit csináljon mivel Hunter mégiscsak a bátyja. Lassan indulunk a tábor tűzhöz.
-Mizuuuu?-jött be Jacob a házunkba és lepattant Nashley ágyára. Aki nevetve fogadta.
-Nincs semmi.-válaszoltam-Mikor megyünk?
-Ha ideérnek a többiek.-mosolygott.
-Amúgy mit csinálunk majd ott?-kerdezte Kitty.
-Tábortüzezünk-nézett Jacob olyan "tudom hogy tudod hogy igazam van" nézéssel.
-Logikus.-gondolkodott el Nashley.
-Egy lángész vagyok.-dőlt hátra és ezzel egyszerre jött be Daniel és Brandon.
-Na az egy olyan dolog ami te sose leszel.-ült le Kittyhez. Aki Daniel közelségére elvörösödött.
-Inkább induljunk.-pattantam fel mert tudtam hogy ha ezek elkezdenek veszekedni akkor soha se fogunk eljutni a tábortűzhöz. Mikor odaértünk leültünk a körbe és beszélgetünk. Később Hunter is odajött a szőkeséggel hozzánk. Nem érdekelt....vagyis nem tudom...
-Elmegyek innivalóért.-fodultam Kittyhez aki csak mosolyogva bólintott.
A konyhában nagyban keresgettem amikor Huntaah is bejött.
-Mit keresel itt?-nem kerteltem, bunkó voltam. Lehet hogy nem kellett volna de nem érdekelt.
-Sokáig voltál távol, gondoltam segítek.
-Mint látod meg vagyok nélküled!-vettem el 6 poharat és egy üveg vizet.
-Hadd segítsek!-nyúlt oda aminek következtében a víz oldalra esett(leírni nehez de kepzeljetek el hogy oldalra "repül" az üveg). Emiatt el is tört egy rakat tányér.
-Te vadbarom!-ordítottam.
-Nem is én voltam!
-Dehogynem! Mondtam hogy ne segíts!-mondtam és mint végszó után belépett az egyig táborvezetők. Nem túl boldogan.
-Mind a ketten menjetek vissza a házatokba és holnap elmondjuk a büntetéseteket!-szórtak szikrát a szemei. Baromi jó. Még a tábortűzhöz is tönkretette nekem. "Ennél nem lehet rosszabb" gondoltam. De nem kellett volna mert mint mindenki tudja ha valaki ezt mondja utanna csak rosszabb lesz...