Jégmadár

Pietro? Pietro...Pietro!

A hideg végig kúszik testemen, libabőrt hagyva maga után. Ideges voltam Tonyra ideges, hogy nem látja be, hogy ez az ő hibája, és hogy veszélyben van. Hunter darabokban hever valahol messze tőle, és az egyetlen szövetségese van, aki egy tízen éves kisfiú. Vadul dobogó szívvel álltam fel, és néztem körbe.
- Jarvis, Tony me... - kezdtem, de nem tudtam befejezni a kérdésem. Egy szél fuvallat csapott el mellettem, utána úgy éreztem, mintha a föld kiszaladna a lábam alól. Hátraesem, de valami megtart. Mikor megint feleszmélek, egy teljesen más helyen találom magam. Egy beton épületekkel tarkított forgalmas úton. Szívem kihagy egy ütemet. Bár az út itt-ott még fehér, havasak az utcák, de már lényegesen melegebb van, mint azelőtt volt. Kapkodni kezdem az éltető oxigént, míg körbenézek. Alig pár méterre látom meg Pietro fehér, hosszú haját, és a csintalan mosolyt arcán. Élesen szívom be a levegőt, a sok ember miatt nem lenne nyerő ötlet itt neki esni, és addig ütni, míg mozog - főleg, mert nem akarom bántani- így csak egy látható grimaszt eresztek meg felé.
- Látom, örülsz, hogy láthatsz! - lép közelebb, reflexből hátrálok tőle. - Ne csináld, ezt kérlek! - pillant rám kérlelően. Lehunyom a szemem, reszketegen fújom ki a levegőt, amit eddig magamban tartottam.
- Nem engedem, hogy visszavigyél oda! - mondom fenyegetően halkan. Pete meghökkenve néz rám, majd sóhajtva süti le szemeit.
- Sajnos nincs sok választásod... - pillant fel rám, alakja elmosódik, testemben megfagy a vér, ahogy a félelem jeges lehelete végig szánkázik ereimben. Megint egy kisebb szellő borzolja össze amúgy is szénakazal hajam, hátulról átkarolja derekam egy gyengéd kéz.
- Hidd el, van választásom! - emelem fel könyököm, amit egy erős mozdulattal helyezek bordái közé. Levegő után kapva lép hátrébb tőlem, fuldokoló hangot hallatva. Ezt kihasználva kezdek rohanni előre az utcán, kerülgetve a sok embert magam körül. Lihegve fordulok be a sarkon, de bár ne tettem volna, egy kihalt sikátor félében kötök ki, nem törődve semmivel kezdek gyorsan átvágni rajta. Pietro a semmiből terem előttem, így előkapom baltám, és feje felé lendítem azt. Elkapja kezem, kicsavarja, így neki háttal kerülök. Mellkasa hozzám simul, ahogy másik kezem is lefogja. Erősen szorít magához, biztosan tartva a kezeim.
- Sajnálom, de tényleg nem tehetek mást! - suttogja olyan közelről, hogy meleg lehelete végig égeti bőröm.
- Pietro, eressz el! - szólok rá, visszafojtva indulataim. Úgy érzem, felrobbanok, Tony valahol egyedül van, és haragszik rám, a családom megint halottnak hisz, és most vissza akarnak vinni a titkos szervezethez, ami ezt tette velem, a düh, és a tehetetlenség minden mást elnyom bennem, mint Csingilling, aki egyszerre csak egy érzelmet képes érezni. Mikor a szorítás nem enyhül, egyszerűen hátra vetem fejem, csontja megadóan reccsen, és a fogás abbamarad. Előrébb lépek párat, majd vállam felett pillantok, Pete a vérző orrára szorítja kezét, a vörös folyadék végig folyik kezén, hogy aztán eltűnjön ruhája anyagában. Pár csepp a fehér hóra csöppen.
- Ez nem személyes! - mondom vigyorogva, futás közben felkapom baltám, és tovább indulok. Egy cifra káromkodást követően megint előttem terem. Megtorpanok, hátrálni próbálok, de a csúszós talajon kicsúszik lábam. A fehér hajú férfi utánam kap, de mielőtt elérhetné a kezem, oldalába egy golyó fúródik. Meleg latyakos vére arcomra fröccsen. A kemény földre esem, megütve derekam. Pete előttem rogy össze. Térdeire támaszkodik, míg egyik kezét a sebre szorítja, arca fájdalmas grimaszba torzul. A hirtelen jött félelem miatt úgy érzem, a levegő nem jut el a tüdőmig. Lihegni kezdek, majd körbe nézek, hogy honnan jött a találat. Egy autóból három feketébe bújt férfi száll ki, és indul el felénk. Azonnal térdre tornázom magam. Egyik kezem Pietro vállára teszem, másikkal pedig a seben lévő kezét fogom meg. Valamit tennem kell, ezek nem a Hydra emberei, azok csak nem lőnék le a sajátjukat. De ez esetben több mint valószínű nem én vagyok a célpont. Ez kissé megnyugtat, de egyben aggodalommal tölt el, miért akarják ezek Pietrot? Pete fájdalmas arcáról az idegenre siklik tekintetem. Ereimben meglódul a vér, ahogy az adrenalin szétárad testemben. Gyomrom ököl méretűre zsugorodik. Az egyik barna hajú férfi rám emeli pisztolyát, és kertelés nélkül elsüti. Lehunyom szemem, arcom elé kapom kezem, mintha azzal meg tudnám védeni magam. A fájdalom elmarad, csak egy kis nyomást érzek karomon. Kipattannak szemeim, így szembe nézhetek a Madár fekete anyagával a felgyűrt kabátom alatt. A cipzárhoz kapok, lehúzom azt, és ledobom a nehéz meleg anyagot magamról. Aztán a kötött pulcsit is erre a sorsra juttatom. A Madár világító csíkjai ragyognak az esti félhomályban. - Add át Maximoffot, kislány! - csattan a némaságban az idegenen férfi hangja. Megperdíti a pisztolyt kezében majd vigyorogva megint rám fogja. Kikeresem kezemmel a földön fekvő baltám, megszorítom a nyelét várva a pillanatra, hogy eldobjam.
- Csak a testemen keresztül - sziszegem fogaim között. Pete szabad kezét az én karomra teszi, megszorítva azt. Amint a barna pasi megint meghúzná a ravaszt, gyors mozdulattal dobom felé kedvenc fegyverem. Ez annyira megdöbbenti, hogy megdermed a mozdulat közben. A balta forog egy ideig a levegőben, majd a másik mellkasában áll meg. Az azonnal hátra esik. A másik kettő is a pisztolya után kap, így az egyiket lelövöm a kesztyűmmel. A kék fénypont a fején találja el, így a haja füstölni kezd. Már épp a harmadikat venném célba, mikor megszűnik a kezemen lévő szorítás. Odakapom fejem, ahol eddig Pete volt, de szó szerint hűlt helyét találom. Visszavezetem tekintettem a harmadik emberre, aki hirtelen esik össze. Mögötte Pete áll, az én fegyveremmel kezében.
- Szép volt - mondom egy enyhe mosollyal.
- Te sem voltál rossz - mondja vigyorogva. Elém sétál, a baltát ölembe ejti óvatosan.
- Mennünk kell, ezek nem egyedül dolgoznak - fújja ki a levegőt, vérző sebére simítva megint kezét.
- És mégis kik ezek? - kérdem kíváncsian. Összecsukom a baltát, hogy újra egy kis henger legyen. Az övbe csúsztatom, míg lassan felállok. Hátam sajog, a fejem zúg, de ezen kívül egész jól érzem magam. Ami fura, hiszen az előbb öltem meg egy embert, ahogy aznap éjjel a hajón. A levegő belém szorul, ahogy eszembe jut az az este. Az összeeső férfi, az egész robbanás. Nyelek egyet, és lehunyom a szemem, gondolatban mélyen elásom magamban a történteket.
- Nos, az első önálló ügyem, egy Maffia vezér kiiktatása volt, de a család nem felejti el nekem - mondja lesütve szemeit.
- Mit jelent az, hogy önálló? - kérdezem vissza. Pete elém lép, és a karjaiba kap,egy kisebbet szisszenve,ahogy arca fájdalmas grimaszba torzul. Épp ellenkeznék,hogy ne tegye ezt, hiszen egy lőtt sebbel, nem ez a legjobb dolog, amit tehet. Mikor szigorúan nézz rám, inkább befogom a szám.
- Téged is célba fognak venni! - jelenti ki, az előzőkérdésem figyelmen kívül hagyva. Körbe nézek értetlenül. Érzem, ahogy a latyakos vére, a Madár anyagát is átáztatja. Ezek szerint nem víz álló, majd szólnom kell Toynak. Ahogy eszembe jut a férfi barna szeme, összeszorul a szívem.
- Kicsoda? - kérdezem vissza, de mikor a sikátor másik végét is elállja egy autó, becsukom számat. Négy férfi ugrik ki a fekete Merciből. Mindegyiken öltöny, és napszemüveg van. Ránk emelik szürke fegyvereiket. - Pietro...
- Hmm?
- Fuss!