Jégmadár

Hideg szelek

Natasha:

A hajnali nap halovány fénye ijesztő árnyakat fest a szóba enyhe kék falaira. A digitális óra világító zöld számai szerint három perc múlva hat. Sóhajtva fordulok a másik oldalamra, kezem Maria már kissé domborodó hasára simítom. A finom selyem pizsama anyagát felhúzom, és végig simítok a puha bőrön. Bár a babánk, még nem tud rúgni, de akkor is jó érzés tudni, hogy valahol ott mélyen dobog egy apró kis szív.

- Korán fent vagy... - hallom meg a rekedtes és karcos hangját. Haja legyezőként terül el az enyhé vörös lepedőn.

- Te is... - mondom és közelebb kúszom hozzá. Kezem dereka köre fonom, fejemet a nyakába fúrom. Édes illata betölti minden porcikám, megnyugtat, ellazít, úgy érzem, itthon vagyok.

- Ühm, Steve ma jön át, segít a gyerekszoba kifestésében. - Hajamba suttogja a szavakat, majd felém fordul, és ajkaimra csókol.

- De...azt se tudjuk, hogy milyen nemű lesz - mormogom, de nem húzódom el tőle.

- Világos, szinte már fehér-zöld lesz - mondja mosolyogva, óvatosan ül fel, kezeit hasára teszi, és mintha nem tudná, mit szeretne, körbe pillant.

- Fiús... - ülök fel, és bújok otthoni szőrmés papucsomba, ezt még Budapesten szereztem be, egy verses kötettel együtt, már elég megviselt mindkettő, de nincs szívem lecserélni a puha lábbelit.

- Mert két anya mellett nem jön jól, egy kis pasis dolog? - néz rám értetlenül. Mosolyogva megvonom a vállam, és a konyhába vonulok. A szekrényben való hosszas kutatás után, sem találok rendes kávét, így inkább feladom a harcot és telefonomért nyúlok.

"Hozz kávét! ~N"

Ha már úgy is feljön Clint, hasznos is lehet. Persze mindenben segít, de néha jó lenne egyedül lenni.

- Natasha, tudod, mit ennék szívesen? - kérdi kissé gyerekes hangon Hill, míg a szennyes kosárral végig sétál a nappalin.

- Na, mit? - pillantok rá kíváncsian egy percre, majd a hűtő felé fordulva kezdek valami innivalót keresni. Végül a narancslé mellett teszem le voksom. Üvegből iszom pár nagy kortyot, bár tudom, hogy ezt Hill utálja.

-Szardellás pizzát, csoki fagyival - mondja határozott hangon, már a fürdőből.

- Rendelek pizzát... - vágom rá, mivel semmi kedvem a hisztit hallgatni. Az üveget a szürke pultra helyezem, és a már jól ismert számot ütöm be telefonomba.

***

- Megjött apuci - nyit be Clint boldogan -kopogás nélkül persze... - és leteszi elém a fekete italt amit kértem. Pontosan tudja, hogy iszom, így nagyot kortyolok az isteni italból. Érzem, ahogy a meleg folyadék végig áramlik a nyelő csövemen, most ez a világ legjobb érzése.

- Apuci? - pillantok fel rá gúnyos mosollyal arcomon..

- Apuci - ül le velem szemben, sóhajtva, szemei kutakodón merednek rám egy perci, ami egy évnek tűnik mindent látó pillantása alatt.

- Mi a baj Nat? - kérdi, lejjebb véve a hangját. Csücsörítve nézek a padlóra, majd végig az üres nappalin végül rá.

- Semmi csak, fáradt vagyok - vonom meg vállam nemtörődöm stílusban, bár ez hazugság, ami nem meglepő.

- Rendben - dől hátra, nem bolygatva a dolgot tovább. Csend ereszkedik ránk, de nem érzem kínosnak. A kapitány kopogására Maria nyit ajtót, már teljesen hétköznapi ruhákban. Egy gyors ölelés után a Steve is a körünkbe ül az asztalhoz. Egy fehér ing, és halványkék nadrágot vett fel, ami tökéletesen megy a szeméhez.