Jégmadár

Én voltam...?

Amint lábaim a hajó fedélzetére ereszkednek, földre rogyva adom ki gyomrom tartalmát. Mindig féltem a magasban, és most... Kirúgták egy gépből, ráadásul a saját keresztapám tette. Megrázom a fejem, mikor egy kéz huppan a hátamra.

- Nyugalom kiskacsa - suttogja kedvesen a Kapitány. Amint mindent kiadtam magamból, felnéztem a kedves kék íriszeibe. Felsegít, így végre körbe is tudok sasolni. A fedélzet gyanúsan csendes.

- Mit keresünk? - nézek rá kérdőn.

- Nos, az hosszú, a lényeg, hogy ezen a hajón gonosz emberek vannak - jön a kicsit ovis válasz. Steve eldobja a menő frizbijét, ugyanis társaságot kaptunk. Kár, ez a meghitt légkör, ezzel a fél istennel nem igazán zavar. Az egyik fekete hajú férfi felém iramodik, de Steve gyorsabb. Kezét hasamon végig húzza, és ahogy átkarol, ledönt hátra, a férfi célt téveszt, Rogers kapitány megragadja a karját és kicsavarja... Biztos fájhatott. Felrántva, véletlen közelebb von magához, fejem majdnem összekoccan széles vállával. Arcom akaratlanul is, de halvány rózsaszín árnyalatot ölt.

- Nem is rossz, egy ilyen vénembertől, mint én. Igaz? - néz rám vigyorogva. Megrázkódom a visszafojtott nevetéstől. Felemelem a kezem, és megforgatom a nyitott kézfejem, némán jelezve, hogy elment. Egy halk kuncogás után, elengedi a derekam - ami valamiért bizsereg az érintése nyomán - és eliramodik összeszedni a pajzsát. Az egyik fekete matróz nekem támad, fekete a ruhája, mint minden rossz fiúnak, és fekete sapka van rajta, ami alól kilóg a haja. Egyszerűen hátra dőlök, így elkerülöm a támadást. Bal kezemmel a földön támaszkodom, jobb lábammal, állon rúgom. Jobb kezemet is a földre teszem, amint a lábam is talajt ér, hátra rúgók még egyet. Ahelyett, hogy kiegyenesednék, csinálok egy bukfencet előre. Felpattanok, egy másik férfit egy jobb egyenessel tüntetek ki. Mikor rám szegezi a pisztolyát, kirúgom a kezéből, megfordulva rúgom fejbe. Hátraugrom, még kezeim a földön, mellkason ütöm lábbal, ezzel a lendülettel csinálok egy nyújtott hátra szaltót. Nahát, nem is vagyok olyan rossz, mint hittem. Persze, a Kapitánynál nem igazán tudok jobb lenni, de még csak lépést se tudok tartani vele. Eszembe jut az öv, amit Sam adott, még a liftben. Gyorsan az atlétám alá nyúlok, megnézem, mi van rajta. Egy pisztoly meg egy fura szürke henger. A hengert fogom meg, egy rejtett gomb díszeleg az oldalán. Próba cseresznye alapon megnyomom, legnagyobb meglepetésemre, egy fejsze lesz belőle. Hmmm... Csak nem Stark? Fegyverrel a kezemben valahogy bátrabbnak érzem magam. Az új ellenfelem, mosolyogva sétál felém. Elmosolyodom és dobok neki egy csókot, meglendítem a baltám, mikor kitér előle, egyik kezemből a másikba adom, majd a hátam mögött megismétlem ezt.

- Eltévesztetted a házszámot kislány, ez nem egy játszótér - néz rám az idegen bengáli pasi, közben megpróbál egy balhorgot bevinni, kitérek előle, fejszémmel lecsapok a kezére, de csak az életlen részével. A csont megadóan reccsen, szegény férfi meg felordít. Elhátrálok, na, ez egész jól ment. A boldogságom nem tart sokáig, tekintettem a Kapitányra téved. Valakivel harcol, és ő áll nyerésre. Viszont egy másik ember is közelít felé. Hátulról akar támadni. Szinte gondolkodás nélkül dobom el a baltám. Ami forog egy ideig, és végül az idegen hátában köt ki. Te szent isten... Megöltem... Én... Én megöltem egy embert? A testem akaratlanul is rázkódik, és nem reagál. A pánik minden porcikámba eljut, ahogy a félelem is. Teljesen lefagytam. Komolyan, megtettem? Talán lehet rajta még segíteni. Amint elindulok felé, oldalról valami fejen talál. Megszédülök, egy falnak támaszkodom, hogy megtartsam az egyensúlyom. Meleg vérem végig folyik az arcomon, hogy aztán államról a fedélzetre csöppenjen. Teljesen megvakít, nem látok semmit. Tapogatózva próbálok eljutni valahová, akárhová, persze, nekem ez sem jön össze. Hirtelen fájdalom nyilall a hasamba, hátra tántorodom, egész egy korlátig, hallom, ahogy a víz a hajó oldalát nyaldossa. Még egyszer belém nyilall az a fájdalom, de most a lökés miatt, átlendülök a korláton.