Jégmadár

Szülinapi rész

Mivel ma van a szülinapom, gondoltam kiteszem ezt a már régen megírt befejező részt :) Jó olvasást.

Sziasztok a nevem Abigél Emmett, de sokan úgy ismernek, mint a Jégmadár, a Bosszúállók egyik tagja. Már lassan egy éve annak, hogy Tonyval megállítottuk a Mandarint. Azóta már a kesztyűt is el tudtam hagyni. És az életem is úgy tűnik kezd helyre állni. Anyu hála Starknak már titkárnőként dolgozik, és Steve azt is elérte, hogy az alkoholista férje lelépjen tőlünk. Na, igen, ha ilyen barátai vannak az embernek, bármit elérhet. Azóta Natasha és Mária kisfia Thomas is megszületett. Így minden mondhatni tökéletes. Kate is megtalálta a boldogságot Charles mellett, igaz, nagyon sokat vitatkoznak, de boldogok.

És én is az vagyok, régen, ha a tükörbe néztem, egy nyúzott arcú lányt láttam, tele kételyekkel. De most, ahogy magamat nézem, a ballagási talárban, és kalapban, egy magabiztos, mindenre kész nőt látok.

- Szóval, hogy érzed magad? - hallok meg egy mély, és ismerős hangot magam mögött.
- Nagyszerűen - pillantok a tükrön keresztül Tonyra, aki egy tökéletesen szabott két gombos öltönyben támaszkodik az ajtófélfának.
- Ennek örülök, nagyon jól áll neked ez a... - néz végig rajtam, majd a szemembe. - ... zsák- fejezi be a mondatot egy pimasz mosollyal.
- Köszönöm - emelem égnek szemeim, majd még egyszer utoljára végig nézek magamon. A smink, amit anyu csinált nekem, vissza fogott, de csábító, egyszerűen tökéletes. A lágy göndör fürtök szépen keretezik arcomat. Most tényleg szépnek érzem magam. - Amúgy miért jöttél? - simogatom meg a kék anyagot, hogy minden létező, és nem létező gyűrődést ki simítsak rajta.
- Csak gratulálni akartam - mondja, és beljebb lép a szobába. - Nem volt rá lehetőségem, mert egy ideje kerülsz engem - mondja, csak úgy mellékesen. És igaza van, azóta az este óta, nem maradtam vele kettesben. De mit tehetnék? Ha kettesben lennénk, lehet meg akarná beszélni a dolgot, és nekem ahhoz nincs erőm.

Ahogy csendben állunk egymástól nem is olyan távol, óvatosan hunyom le szemeim, és koncentrálok Tonyra. Nem érzek felőle semmit, csak büszkeséget és kevés fájdalmat. Egy ideje csak ezt érzem felőle.
- Pepper is jön? - terelem a témát más felé.
- Nem hiszem, ő és én, egy ideje, nem vagyunk együtt - mondja, és felveszi azt az undorító sárga napszemüvegét.
- Sajnálom
- Dehogy sajnálod! - forgat szemet.
- De tényleg...
- Akkor miért mosolyogsz? - vonja fel a szemöldökét.
- Nem tudom - mondom, és próbálom visszafogni az arcom. Végül veszek egy mély levegőt. - Ideje mennünk, lassan kezdődik az ünnepély - erre csak bólint, és egy nagy kézmozdulattal enged maga elé.
Amint kilepünk a szobámból, anyám lép elénk, a telefonjával a kezében.
- Nagy mosolyt - emeli fel a fekete készüléket. Tony megfogva derekam húz közelebb magához. A szívem megdobban, ahogy megérzem a keserű de mégis finom kölnie illatát. Egy mosolyt erőltetek magamra. Anya elkatint pár képet, majd izgatottan néz rám.
- El se hiszem Abs, megcsináltad, apád olyan büszke lenne rád - erre a gondolatra könnyek gyűlnek a szemébe. - Jajh, nem, nem, nem, nem sírhatok, elfolyik a sminkem - legyezi meg magát. Erre akaratlanul is de felnevetek. A vasaló lassan veszi el kezét rólam, mikor öcsém felém rohan.
- Gratulálok! - mondja Maise, és a kezembe nyom egy csokor rózsát.
- Köszönöm - szagolom meg az édes virágokat.
- Indulhatunk? - lép oda Steve hozzánk. Rajta is fekete zakó van, gomb nélküli inggel, meg kell hagyni, rohadt jól áll neki.
- Persze - biccentek és megfogva Maise kezét, el is indulok.

***

Kate vigyorogva emeli élénk telefonját, közben én valami idióta grimaszt vágok. Amint elkattan a kép, nevetve ölelem magamhoz.
- Megcsináltuk - mondom és végre elengedem.
- Meg hát anyukám - kacsint rám a szőke, majd lopva Charlesre pillant, aki a szobában cseveg valamiről Anyuval. - Beszélhetnénk... - kérdi, mire én egy kissé értetlenül nézek a legjobb barátnőmre.
- Baj van? - kérdem óvatosan. Kate az erkély kő korlátjának támaszkodik a hátával.
- Charles azt szeretné, ha neki dolgoznék, mint iskola pszichológus - mondja, és engem figyel.
- És te nem akarsz? - térek a lényegre egyből.
- Nem is tudom... vagyis, mi lesz, ha szét megyünk? Akkor egyből munka nélküli is leszek?
- Ahj ...ilyenre nem szabad gondolnod! - dorgálom le, a szemeibe nézve.
- De szabad! Az, hogy most boldog vagyok vele, lehet egy hét múlva már nem - magyarázza, és inkább a távolba néz rólam.
- Akkor ne fogad el - vonom meg a vállam. Kezeimet a korlátra teszem, és a háztól nem olyan messze lévő tengert figyelem. Ezt a házat Tony adta kölcsön, hogy itt tartsunk egy „éljen átmentünk" bulit. Amire valahogy meghívatta magát, és az összes Bosszúállót.
- Rendben, nem fogom - jelenti ki, majd lopva néz rám. - És te?
- Mi van velem?
- Mihez kezdesz? Maradsz továbbra is a Jeges madárka, vagy egy szigorú, de szexi tanci néni leszel?
- Egyelőre, még nem döntöttem el... de.... - kezdtem, de egy hang félbe szakított.
- Mit nem döntöttél el? - kérdez közbe Tony, aki az üveg toló ajtóban áll, egy pohár itallal a kezében.
- Magatokra hagylak titeket - csiripeli Kate, majd azért közelebb hajolva súgja fülembe. - Ciciket ki, hasát be, és csábítsd el Madárkám - és már tovább is libben, mielőtt válaszolni tudnék. Idióta... fújtatok magamba. Ez pont elég idő arra, hogy Stark mellém támaszkodjon alkarjára, és úgy nézzen fel rám kérdőn.
- Nos, csak arról volt szó, hogy munkát akarok- e váltani - mondom nemtörődöm stílusban.
- És akarsz? - kérdi mellékesen a mellettem lévő, de érzem, ahogy árad belőle az aggodalom.
- Egyelőre nem, jól keresek, és... - fordulok meg, és nézek végig a bent lévő társaságon. Steve és Thor épp a sör pingpong alapjait tanulják Sam- től és anyától. Nat-ot pedig Kate próbálja rávenni a karaokéra, amibe Clint is eléggé segíteni próbál. - ... és nagyon szeretem a kollégáim is - Tony erre megnyugodva sóhajt fel.
- Ennek örülök, Nélküled, nem lenne ugyan olyan - mondja, és felegyenesedik. - Na menjünk be, ez most a te bulid - erre halványan elmosolyodom.
- Nem maradhatnánk még egy picit? Olyan rég voltunk kettesben...
- Maradhatunk - dől vissza a korlátra, mellé könyökölök én is, két tenyerébe támasztva állam. Lehunyva szemeim élvezem a szellőt, ami Tony kölniétől terhes, és merülők el a nyugalomban, ami belőle árad.