Jégmadár

Natasha szerelme

Hajnal öt körül lehet, én mégis most kopogom be Katehez, és biztosra veszem, hogy már alszik. De nem, alig három perc múlva kitárul az ajtó.

- Ne ijesztges! Azt hittem már a pizzás van itt időben- rázza meg a fejét rosszallóan. Elnevetem magam és beslisszolok mellette.

- Ilyen sokáig voltál a lovagodnál? - kíváncsiskodik, míg az ajtót egyszerűen becsapja. A kis egyszobás lakásban lévő nappaliba vonulok. Nem törődve semmivel, levettem magam a fekete bőrkanapéra.

- Ez a MyCriminalRomance póló, az a póló, ami igazából Tony Kibaszothelyesvagyok Starké? És miért van bekötve a fejed? Hahooo....Mi van a fejeddel? Miért nem szólalsz meg? HAHOOO Aby...- rázza meg szemem előtt kezét. Ahogy felpillantok a hirtelen szőke fejre, és a szürkéskék szemekbe nézek, elfog a pánik. Az addigi fájdalmaim egyszerre törnek a felszínre. Megöltem egy embert, majdnem meghaltam...Könnyfátyolomon keresztül elmosódva látom csak Kate aggódó arcát. Elém térdelve simít fel a karomon.

-Aby, hagyd, hogy segítsek...

-Ohh persze, Kate pszichológus akar lenni.- Megöltem egy embert Kate, ez a munkám, a Bosszúállókkal együtt üldözöm a Hydrát

- Úgy vágom hozzá, mintha az ő hibája lenne, hogy az én életem nyomorult.

-Aby, hé Abys nyugodj meg, nincs semmi baj! - ölel magához. Úgy kapaszkodom rózsaszín pólójába, mint fuldokló a mentőövbe. Levegőt is alig kapok, és a könnyeim nem akarnak elapadni. Kate finoman simogatja a hátam, és csak most veszem észre, hogy mentolos cigi illata van. Mióta cigizik? Amint légzésem visszaáll a megszokottra, és a könnyeim sem vakítanak el, megpróbálom elmondani mi is történt. Néha még szipogom, de egész folyékonyan megy.

- Szóval... Akarod ezt a munkát vagy sem? - szegezi nekem a kérdést két falat pizza között. Lenyelem a számban lévő falatot.

- Akarom, mert jól fizet, és... Hasznosnak érzem magam. Jobb, mint kávét árulni- mondom, egy korty Cola után.

- Meg a munkatársak is helyesek! - sípit fel Kate boldogan. Elnevetem magam, még megrázom a fejem.

- Az engem tudod, hogy nem érdekel- jelentem ki magabiztosnak szánt hangon. De sajnos egy jövőbeli pszichomókustnem verek át.

- Melyik... Az, aki ennyire tetszik? - dől előre kíváncsian, a térdére támaszkodva.

- Egyik sem...- hebegem.

- Hát jó... Ahogy akarod, ne mond el, hiszen ki is vagyok én? A legjobb, nem is az egyetlen barátnőd? Mit is érek én neked? - sóhajt egy drámait. Száját eltakarva fordul el, így tök olyan, mint valami meggyalázott úrihölgy.

- Mindenki nagyon kedves - vonok vállat, órámra pillantok.

- Mennem kell, meg akarom hálálni Thornak, amit tett, Tony azt mondta vegyek neki kávét- szedem össze a holmimat.

- Thor, Odin fia, a villámok ura szereti a kávét? - néz rám értetlenül Kate.

- Igen tudom, irtó fura, nem? - döntöm oldalra a fejem, és eliramodok. Két papírpohárral egyensúlyozva rontok be a torony edzőtermébe, ami nem mellesleg akkora, mint az egyetem ahová járok. Thor az egyik zsákot püföli. Odabalettozom, hozzá és meg kopogtatott hatalmas hátat. Lassan fordul meg, izzadt tincsei a homlokába hullnak.

-Áhhh, kiskacsa...- derül fel arca. Elényomom a poharat, amire a "köszönöm" van felvésve szép betűkkel.

- Köszönöm, hogy megmentett...- hebegem. Thor elveszi a kávét, és legnagyobb meglepetésemre, megsimogatja a fejem.