Jégmadár

Csók..ok

Pietro a régi építésű szálloda kopott ágyán fekszik, mellkasa egyenletlenül és gyorsan emelkedik, majd süllyed. Az, hogy futnia kellett velem, elvette minden erejét, a sebe pedig még mindig vérzik. Kék pólója már félig teljesen piros, itt-ott erősebb és valahol már barnásabb az alvadt vér. Egy ideig csak hevesen dobogó szívvel állok az ágy mellett alsó ajkam duzzadtra harapva. Nem tudom, mit tegyek, és ez megőrjít, a tehetetlen düh szétárad a testemben, felmelegítve átfagyott tagjaimat. Hajamba túrok felborzolva azt, egy percre lehunyva a szemeim. Valamit tennem kell, vagy elvérez... ez tiszta lap, de mégis mi a teendő ilyenkor? Apa régen, ha megvágtam magam mindig tökéletesen ellátott, csak azt kell tennem, amit ő. Felpattannak szemeim, amit körbe vezetek a szobán. Csak egy ágy középen, egy régi tv, minibár, és szekrény. Mindegyiken áll a por, a falon a tapéta néhol teljesen lefoszlott, nem épp steril környezet, de nincs jobb. Egy mély levegővel érem el, hogy háborgó szívem vissza vegyen a tempóból. Gondolkodnom kell, és ésszerűen cselekednem. Megvakarom állam, megint Pete remegőtestére nézve. A fehér takaró már kezd átázni, sóhajtok egyet. Rendben, apa először mindig lefertőtlenítette a sebet. Gyorsan a kicsi fürdőbe sietek, ez csodák csodájára tisztább, mint a szoba, de a wc mellett lévő kicsi vérfoltból arra következtetek, valaki meghalt itt. Ezt figyelmen kívül hagyva kezdek keresgélni, egy lavórt, és három törölközőt találok, ami hasznos lehet. Vissza sietek Pietrohoz, leteszem az ágy mellé a cuccokat, kissé felemelve testét húzom le róla az átázott felsőt. Felszisszen a fájdalomra, mire bennem is megakad a levegő. Remegő kézzel dobom le a kék pólót a földre, felkavarva ezzel egy kisebb porfelhőt. Végig simítok Pete kidolgozott testén, letörölve ezzel róla a karmazsin veres vérét. Halkan nyög fel, ahogy teste végig remeg.- Sajnálom... - suttogom halkan, visszatartva a levegőt. Válaszul csak megrázza a fejét, kékes szemeit rám emelve. Nyelek egyet, elhúzva a nedves kezem tőle. Megint megemelem a testét, a dereka alá terítve az egyik törülközőt, ez még mindig tisztábbnak tűnik, mint az ágytakaró. A lavórt megint kezembe véve sétálok a fürdőbe, tele engedem gőzölgő forró vízzel. Megtörlöm izzadt homlokom, most nem szabad gyengének lennem, az én kezemben van egy ember élete, ezt nem ronthatom el. Visszasietve teszem az ágyra a zöld vödröt, majd én is feltérdelek, egyik lábam még a földön tartva. A kisebb törölközött a vízbe merítem, összébb hajtogatom, és elkezdem lemosni Pietroról a vért, hogy majd láthassam a sebet. Végül a bárszekrényből elő veszek, egy kis üveg valamilyen neve sincs szeszt, és azzal is áttörlöm. Szívem megint vadul kezd dobogni, félek, kirobban a mellkasomból, szám kiszárad, és a testemet átjárja a jeges félelem. Amint mindenhol lemostam, végre tisztán látom a sebet. Csak súrolta a golyó, így egy vékony, de mély seb húzódik csípőjén. Ahogy meglátóm elő buggyanni a vérét, elkap az émelygés. Szám elé kapom kezem vissza nyelve a reggelim. Arcom egy percre tenyerembe temetem, elbújva a gondok elől. Annyira félek, hogy még valakit elveszthetek, és az is félelemmel tölt el, hogy nincs mellettem Tony, nem akarok egyedül lenni. Nem veszthetem el Pietrot is... Leengedem kezeimet, majd megint körbe nézek. Az éjjeli szekrénybe túrva veszem elő a varró készletet.- Remélem, tudsz foltozni... - jegyzi meg mosolyogva, de hangját alig lehet kivenni.- Profi vagyok benne - mosolyodom el pimaszul. A legvékonyabb tűt veszem elő, amit aztán a szintén a fiókban talált gyufa lángja felé teszek. Szerencsére a madár felfogja a meleget, így nem égetem meg magam, ahogy befűzöm a cérnát. Pete felé fordulok, aki egyből maga alá teszi kezeit, kinyomva csípőjét, még nagyobb teret adva nekem. Remegő kezekkel érintem bőréhez a tű fejét, de ahogy a melegre hangosan felszisszen, azonnal vissza húzódom ijedten. Kissé elnyitott szájjal nézem Pete fájdalomtól eltorzult arcát. Hirtelen előre hajolva érintem számat az övéhez, mintha villám csapna belém, ismerős bizsergés tölt el. Döbbenetében még a levegőt is vissza folytja, így ezt a pillanatot kihasználva szúrom belé először a tűt. Lassan húzódom el tőle, hogy lássam is mit csinálok.- Ez okos dolog volt... - szűri fogai között halkan. Állkapcsa megfeszül, a fájdalomra, ahogy egyenletesen varrom a sebét össze. Már egyáltalán nem zavar sem a vér szaga sem a látványa. Egyetlen dolog lebeg szemeim előtt, segíteni Pietron. - Kész! - jelentem ki boldogan, és újra áttörlöm a bőrét a már langyos vízzel, majd megint alkohollal. Végül száraz törülközővel is átmegyek rajta, kis ideig gondolkozva meredek a sebre. Valamivel le kéne fednem. Végül a fehér pólóm alját szakítom le, nyakon öntöm alkohollal, és Petere kötöm.- Köszönöm... - nyögi, ahogy az ágyra rogy, kezét a sebre szorítja. - Nagyon jól bírtad! - mondom elismerően, míg fáradtan teszem le a lavórt a földre, és dőlök mellé. Úgy érzem a lelkem teljesen lemerült, akár egy telefon. Pietro felém fordulva néz a szemeimbe, ő is fáradt akár csak én, ezt egyből kivettem pillantásából. - Segített, hogy te csináltad Abigél, köszönöm - suttogja halkan. Akaratlanul kúszik mosoly arcomra. Felemelve kezem simítok végig a fehér tincseken.- Ha hagylak meghalni, simán elszökhettem volna, előnyt szerezve igaz? - kérdem halkan, mintha az, hogy hangosan mondok valamit, ránk hozhatná a valóság fekete fellegét. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a nyugodt pillanatnak, mert ha vége, én és Pietro megint ellenségek leszünk...- Ha meg is haltam volna, a Hydra sosem adja fel Abigél, bár nem tudod, az erőd különleges...érintés után mindent megtudhatsz, államtitkok, és egyéb fontos információk, ez elég nagy hatalom - mondja egyre laposabban pislogva. - Pihenj inkább - mondom lemondóan, és a plafonra emelem a figyelmem. Ezt eddig is sejtettem, hogy nem fogják feladni, de így hallani, elég sokkoló volt. Lehunyva szemem adom át magam az édes álom gondtalan világának.Kate:Amint kilépek a kórházból, megcsap a friss, csípős téli szél. Mély levegőt veszek, tele szívva egész tüdömet. Charles mosolyogva lép mellém, megérintve vállam finoman. - Jól érzed magad? - kérdi kedvesen, a szemeimbe nézve. - Meg maradtam, nem? - kérdem kissé idegesen. A balesetem óta minden kihoz a sodromból, főleg mivel elméletileg Aby megint halott, de Rogers azt mondta, mikor bejött hozzám, hogy ez csak tévhit. Be kell vallanom Steven kedvesebb, mint hittem, csak azért eljött hozzám, hogy megnyugtasson és meg tudja, hogy is vagyok. - Bocsánat, csak...fáradt vagyok - rázom meg fejem, elnézve Xavierről. Mostanában mindig rajta csattant az ostor, és ténylegesen nagyon jól bírta a kiképzést. Mellettem maradt, segített a rehabilitációban, és türelmes volt. Megtorpanva nézek le rá, mivel ő már előrébb haladt. Két lépcsővel előttem áll meg ő is, és néz hátra rám. Előre nyúlva teszem kezeim vállaira, arra támaszkodva, hajolva érintem számat az övéhez. Finoman cirógattam ajkait, bebocsátást kérve, kezei csípőmre teszi, és megnyitja előttem a száját. Amint nyelvem találkozik az övével elégedetten nyögőm fel, közelebb lépve hozzá. Csak akkor húzódom el, mikor már elfogyott a levegőm. - Ezt miért kaptam? - kérdi egy elégedett mosollyal. Magam is elvigyorodom, még kezeim lecsúsznak mellkasára.- Csak... - mondom a megcáfolhatatlan érvemet, mire felnevet. Pirultan égő arccal nézek rá, a barna hajára, és jókedvtől csillogó szemeire. Most úgy érzem, tényleg lehet köztünk valami.- És a három randis fogadással mi lesz? - kérdi sunyi mosollyal arcán. Egy percre elnézek róla, mintha gondolkodnék.- Azt elbuktam azt hiszem - sóhajtom végül. Megint felnevet, de most magához szorítva forgat meg, erre már engem is elkap a nevethetnék.