My Evil Hero-[Andy Biersack FANFICTION]

》10《

*Sophia*

Egy kisfiút láttam magam előtt,aki nem volt valami boldog.
- Hé! -szóltam a fiúcska útán aki egyből felém fordult. Előttem volt, nem mosolygott. - Mi a baj? - egy fénnyel teli erdőben voltunk, gyönyörű kék szemeivel rámnézett.
- Nincs semmi baj.. - rekedt volt a hangja.
- Akkor miért vagy szomorú?
Nem válaszolt csak állt velem szemben.
- Azért vagyok szomorú...  mert semmire se vagyok jó - nagyon elszomorodva nézte a földet.
- Ne mondj ilyeneket! - mosolyogva néztem le rá, de ahogy észre vettem nem is akkora voltam mint ahogy hittem, úgyan akkora voltam mint a fiú.
Hirtelen egy teljesen más helyre kerültünk, arra a helyre ahova nem szívesen mennék vissza... a kert... a volt házunk kertje ahol felnőttem..
- Sophia... - meglepődtem ahogy a fiú tudta a nevem.
- I..igen? - ahogy észre vettem teljesen összementem kb. 6 èvesnek nézhettem ki.
- Èn szeretlek.. - mosolygott a fiú, majd felém nyújtott egy gyűrűt. - Igérd meg ha nagyobbak leszünk nem hagysz el.
- Csak ennyi?
- És az enyémé leszel.. - mosolyogva mondta.
Èn bologattam és ujjamra húzzta a gyűrűt, ahogy az ujjamra húzta az évek telni kezdtek de mi csak ott álltunk, egyre több ígéretett tettem meg neki, úgyéreztem hogy boldog voltam.
Mire megtudtam volna kivolt az a személy, vér nyomokat láttam, minden vérben úszott, ès mindenhol csak hullák. Mi ez?!
Sikoltozva ébredtem fel, csak egy álom volt...csak egy álom volt... nem volt igaz...pedig nagyon olyan volt...
- Mi a baj?! - rohant oda hozzám Andy.
- Csak,csak rémálmom volt.- mondom megnyugodva.
- Mit álmodtál?
- Egy fiúról álmodtam... ez mit jelent?
- Azt hogy egy fiúról álmodtál.. és még mi volt benne?
- Egy gyűrűt adott nekem...amit ha jobban meggondolok ismerős gyűrű volt.. - kicsit meglepetten nézett rám.
- Gyűrű?!
- Igen... és megígértem neki dolgokat... Hogy mellette leszek meg ilyenek... boldognak éreztem magam... de most hogy így bele gondolok ürességet érzek... Gyönyörű kék szeme volt..  - nézek Andyre - akárcsak neked...
- Igen nekem is kék a szemem, biztos vsak az agyad rakott össze egy ennyire valós álmot...
- Lehet... Jack és Hope ébren van?
- Igen és már oviban is vannak. - nekem is lenne most suli, de Andy végül rábeszélt hogy magántanuló legyek és csak jövőre menjek rendesen suliba.

* Este *

Egész nap csak az álmom járt az eszemben, másra nem is tudtam koncentrálni, nagyon Andyre hasonlított mosthogy így jobban meggondolom.
A gyűrű!
Felrohantam a szobámba és elkezdtem keresni összevissza, csak most jutt eszembe így reggel hogy van egy ilyen gyűrűm?! Mindent szétturtam, a dobozokat is összevissza kerestem.
Megkell találnom! Biztos hogy van egy ilyen gyűrűm, lassan megtaláltam és nagy örömmel néztem rá. Eszembe jutott hogy apa vette el tőlem és elvette, nem tudom miért.
Egy gyönyörű gyűrű, arany és kristályokkal volt körbe kirakva, úristen ez nagyon drága lehetett, de miért szerepelt az álmomban?! Ezt az egészet nem értem. Akkor nagy volt az ujjamra de most tökélstesen illett oda.
Lerohantam a lépcsőn egyenesen Andyhez aki felé nagy mosollyal a számon mutattam a gyűrűt az ujjamon, mintha most kèrték volna meg a kezem.
- Nézd mit találtam! Olyan gyönyörű! Ez a gyűrű szerepelt az álmomban. - nézett rám,kicsit ijedten.
- Szép gyűrű.
- Imádom! - mondom mosolyogva majd ő is elmosolyodik.
Hope és Jack rohan le nevetve a lépcsőn majd Hope oda jön hozzám és a gyűrűt nézi.
- Wáú! Ez de szép! - leszedte ujjamról és elkezdett vele rohangálni.
- Hope!!! Állj meg! Elfogod ejteni! - a szívem csak úgy vert hogy elejti e, de végül visszaadta. Megnyugodtan felsóhajtottam.
- Amúgy, Andy. - szólaltam felé és egy nagy zaj hallatszott, rémülten nézett felém, fájdalmat éreztem az oldalamon, vérzett.
Iszonyatosam fájt, zsibbadt és ahogy vérzett, ijedten néztem a felémrohanó Andyre.
- A faszomat! Lossie - szólt a bejárónőhöz aki egyből jött rohanva - vidd el a gyerekeket! Ezt hagyd rám! - a nő előrántott egy fegyvert oldalsó zsebéből, mégis mi a franc folyik itt?! - Nugyi! Hope és Jacknek nem lesz semmi baja... Ahogy neked sem! - felemelt karjába majd egyszer csak a földre ejtett és mindent füst lepett el.
- ANDY! -  hangom remegett, mégis mi folyik itt, mikor éreztem hogy újra biztonságba vagyok, hát...nem voltam...
Tán most végre minden kiderül, de nem hittem volna hogy ilyen áron... Remélem nem esik nekik bajuk..

Sziasztok!
Hát, itt a 10.rész, most indulnak be igazán az események. 😊