My Evil Hero-[Andy Biersack FANFICTION]

》13《

*Sophia*

Egy sötét szobában ébredtem, mindenem fájt, kezem a székhez volt kötve, a szoba már rèmisztő volt, ez az egész nem jelent jót..
- Haló!! Valaki!- ordítozni kezdtem és rángatni kezemnél a kötelet hogy valahogy kiszabaduljak.
Két férfi lépett be elsőnek azt hittem hogy Andy, de tévedtem, feloltották a villanyt mely mintha kiégette volna szemem a fénytől.
- Csipkerózsika felébredt?!- egy nagyot rugott bele abba a szèkbe ahol ültem, eldöltem és minden egyes testrészem jobban fájt, de egy ponton annál jobban fájt, az oldalamnál melyen egy lövés volt.
Mégis mi a franc ez az egész?! Anydy mégis mi a fenében van benne?!
- Sophia ugye? - nevettek egyett majd felállítja székem és elkezdi kikötözni kezem. Mégis mit tesz?
Amint kikötözte kezem, már megvolt az útvonal hogy merre fussak ki, de nem ment, nem volt energiám, semmi erőm nem volt, összeestem. Kezemnél elkezdett kihúzni és egy szóbába vitt.
- Mégis mi...mi a faszt akarnak tőlem? - nehézkesen kimondtam amit akartam,de ezt az egészet nem èrtem. Mi van itt?! - Hol van Andy?..
Csak nevettnek rajtam majd az egyik újra belém rúgott. - Ez számodra a pokol, Andy meg biztos nem jön el érted.
- De elfog... - mondtam halkan, és torkom összeszorult.
- Itt van a lány?! - hirtelen egy hang szólalt meg a szobából.
- Persze itt van.
A férfi feléforditott aki csak nevetett.
-Sophia - mondta a nevem artikulálva, libabőrös lettem ahogy kimondta. - Üdvözöllek a rémálmaidban, a Black Angeleseknél, az utolsó hely ahol jársz. - elmosolyodott.
- Rohadjon meg.
- Én?! Inkább te, és az egész társulatod, úgyanarra a sorsra fogsz juttni mint az apád!
- Maga ne vegye a szájára az apám!
Újra csak ijesztően nevetett, Andy, mikor láthatlak újra?! Segíts!
- Vigyétek el innen!
Nem egy kellemes hely ez, félek. Nagyon hiányzik Andy, amit fura kimondani... Mégis hogy kerültem ide?! Miért kell itt lennem?! Semmi jó nincs ebben... Mindent eltitkolt Andy! Mindenki csak titkolja előlem a dolgokat! Elegem van! De mégis hiányzik Andy, hianyzik azok a gyönyörű kék szemei, meg úgy minden ami ő. Csak rá tudok gondolni. Csak rá.. Ebben a helyzetben is... Megvagyok kattanva...
Hangulataim percről percre változtak,ahogy a félelem is egyre nőtt.
Én itt mint egy áldozat vagyok, ahogy érzem...

Sziasztok!

Igaz nem a legjobb rèsz lett,kicsit össze csapott lett de megpróbáltam minél előbb új részt hozzni:)