My Evil Hero-[Andy Biersack FANFICTION]

》6《

Mikor kiment, a kezét megfogtam, nem akartam hogy elmenjen, megakarom tudni, megakarom tudni az összes rejtegetni valóját.
Meglepödötten nézett rám mikor visszahúztam.
- Andy... - álltam fel vele szembe, még mindig takarva magam.
- Hümm?
- Kérlek mond el... Kérlek...
- Nem lehet...
- Mégis miért?! - megfogta törölközöm és rám tekerte.
- Mert nem lehet! - hangneme kissé idegessé vált.
- Kérlek.
- Nem.
- Andy!
- A kurva életbe, nem lehet, nem lehet semmit sem elmondanom, sajnálom amit előbb tettem.
- Andy... Láttad... És? Most nem tudok ez ellen semmit tenni hisz a múltba volt!
- Megbántottalak ezzel.. - mondta remegve.
- Nem! De Andy, kérlek mond el... Mond el!
- Legszívesebben elmondanám de nem engedik!
- Mégis kik?!
Nem válaszólt, csak kiment.... Kiment, nem törödve velem... Mennyire fáj ez az egész...
Kirohantam utána és hátulról átöleltem szinte már sírva.
- Andy... kérlek... valahogy... érzem hogy nem hazudsz... valahogy... tudni akarom mi volt régen... hogy ki is vagy valójában....
- Te nem akarod tudni milyen vagyok valójában.
- De tudni akarom...- továbbra is hátulról öleltem szorosan magamhoz... Biztos hogy régóta ismerem Andyt, de valahogy nem emlékszem, de miért?
- Cscsss! Ne sírj. - fordult meg velem szembe, és magához ölelt szorosan, felkapott majd bevitt a szoba az ágyra és befeküdt mellém.

*Andy szemszöge*

Ahogy láttam őt sírni gyomrom összeszorult. Tudom nem egyszerű neki, de nekem sem. Mostmár sokkal szebb mint mikor láttam őt. Soha nem felejtem el milyen volt akkor.
Boldog vagyok hogy itt van, de főként nem. Nem akarom hogy baja essen. Vagy hogy én bántsam mert nem tudom visszatartani magam. Mennyi ideje vártam erre, de nem tehetem meg.
- Andy... - folyton ahogy kimondja a nevem, elmosolyodnék.
- Igen?
- Miért nem mondhatod el? Bajban vagy?
- Nem, nyugi.. Majd elmondom egyszer...
- Egyszer... hahh...
- Nem én tehetek erről.
- Ki tudja - szemét forgatta majd átfordult a másik oldalra hogy ne lásson engem. Rosszul esik hogy ilyen.
Makacs nagyon... Ez nagyon tetszik benne továbbra is.
Úgyis emlékezni fog rám aztán az enyém lesz örökre. Csak ez járt a fejemben, hogy ő és én. De mindennek megvan az ára.