My Evil Hero-[Andy Biersack FANFICTION]

》17《

*Andy*

Készen álltunk hogy bemenjünk, mindenki kezébe már ott volt a fegyver, harcra készek voltunk. Ez nem a gonosz és a jó harca, ez csak a gonosz harca, senki se jó, senki se az ég világon. Én sem. Ő sem. Még az se.
- Akkor mondom hogy megyünk be- mindenki rám figyelt, másra nem, a ház felvolt térképezve ahogy kinyitottam a térképet kezem nem remegett- Erről a pontról, mentek ti be - mutattam 6 emberre, és folytattam tovább, mindent elmondtam, amit csak kellett, az eltereléstől elkezdve a harcig. - Mindenki megértette?!

*Sophia*

Feladtam. Az összes remény elszállt.
Ezek a napok, tönkre tettek.
A sötétség eggyé vált velem, semmi fény, csak egymagam.
Minden jót elfelejtettem, csak a rossz emlékek jutottak eszembe, rossz, bármi amit tettem csak azt láttam benne. A jövőbe is ezt látom.
Hány napja is lehetek itt? Elfelejtettem a dolgokat, össze vissza gondolkozok.
Andy jutott eszembe...
Megint. . .
Összezavarodtam, túl sok időm van itt gondolkodni...

* Andy*

20 perce vagyunk bent, 20 halálos perce.
Sophia biztos romokba van, de nem terelhetem el a figyelmem most, mert az mindent elrontana.
Ashley lő előre hirtelen.
- Figyelni kéne előre mert seggbe lőttek volna - kicsit fejemre csap
- Figyeltem én!
- Nekem nem úgy tűnt.
- De komoly lettél Ashley- nevettem és tovább indultam.
Csak a lővéseket lehetett hallani,számítottak ránk.
Nem mentek sehova, akarnak tölünk valamit, talán csapda. Miért nem mentek el máshova ahol nem találjuk meg őket?!
  Ahol nem volt semmi lővés arra mentem, bárhol ahol álltak lőttem, mint valami eszement, kétszer lábon találtak, tovább mentem, nem foglalkozva azzal hogy vérzek. Hozzá szoktam. Ha megállok meghalok, ez így megy.
Kiskoromba is az apám lönni tanitott nem pedig csajozni. Ez van. De legalább nem puhány pöcs lettem. Megtudom védeni azt ami az enyém.
- SOPHIA! - leszarom már ha meghallják a hangon jöjjenek csak, én akkor is visszaszerzem!