My Evil Hero-[Andy Biersack FANFICTION]

》15《

*Sophia*

Félek. Életembe nem gondoltam hogy egyszer itt fogok ki kötni... Egy ilyen helyen, a franc tudja hol, egyedül.
Megakarnak erőszakolni, vagy mi?! Senki se normális... Lehet hogy csak összekevertek valakivel,vagy ez csak egy álom, vagy nem tudom! Összezavarodtam. Mindig új gondolatok juttnak eszembe, itt van időm gondolkodni, más úgysincs.
Mindig is csak a saját próblémáimmal foglalkoztam, egy selejt vagyok. Andy is sokat tett értem, csak a magam nézeteimmel foglalkoztam. Elszigetelődtem a világtól. Biztos utál. A nyakába akasztottak minket, azt se tudja kik vagyunk, de mégis befogadott minket. És ez az esett kell hogy mégjobban elgondolkozzak milyen vagyok, rosszabb vagyok mint valami pisis. Az első estén is szörnyen viselkedtem vele, nem birtam tovább lépni, ezért őt találtam be... Sajnálom..
HOL VANNAK A HÚGOM ÉS AZ ÖCSÉM?! Hope és Jack, jutott eszembe a sajgó oldalamról, megint csak magamra tértem vissza, a fájdalommal nem foglalkozhatok!
Andy nem engedi hogy bántsák őket.
Andy, az a srác aki befogadott minket, segített, nem hagyott egyedül.
Andy, aki sokat mosolyog, még akkor is mikor nem foglalkoztam vele.
Andy, aki az ő mosolya mellé látni akarta az enyémet.
Aki a 4 nap mikor elszöktem visszahozott pontosabban miután összevesztünk, de csak a kapuig jutottam, de akkor is visszahozott. Sok minden történt velünk...
Andy, ne aggódj miattam, jól vagyok, tényleg, semmit se tesznek velem... Elvileg...

Az ajtó kinyilik.
- Andy... - reménykedve nézek az ajtó fele, de csalódnom kellett...
- Téves. - mondja nevetve.
- Mit akarnak tőlem?! - közben elkezdenek kioldozni és kifele vissznek.
Az ajtón kijutva, erőlködni kezdek hogy kitudjak szabadulni és elrohanjak. Ez sem jött össze, szabadság helyett egy nagy rúgást kaptam a lábamba.
- Áú! - ordítok fel hangosan, bekönnyezve, a cipő talp nyoma biztos ott marad...
- Mégegyszer megpróbálod ennél rosszabbul jársz, de ígyis úgyis megszívod, prize (díj).
Díj?!
- Gondolom az apád semmit se mondott el neked. - megint a rémes fülsüketítő nevetése sérti a fülem.
- Nem mondott el semmit.
- Jobban is tette, de minden ami fájdalmas, azt neki köszönheted. Mindent neki. Mondanám hogy sajnálom, de én semmit se sajnálok meg. Sok mindent tehetnék veled, de első sorban a konkurenciát akaron kivégeztetni, hisz az a ficsúr 100 százalék hogy utánad küldi a többieket. - veszélybe sodor mindenkit ha utánam jön... Ne tegye... - Addig is...

Minden pontom fájt mikor kinyítottam szemem, egy szobába voltam, kezem kikötve, miért is egy szerencsétlen a célpont? Kezem minden egyes pontján lila folt, ahogy a lábamon is. A fájdalomtól elájultam, végre vége a kínzásnak... Minden egyes percbe csak Andy járt a fejembe. A fájdalmat csak ő tudta elfelejtettni velem. Nem ért végett semmi, meg akartak törni. Elütni az időt még ide nem érnek, és megleckéztetni hogy az apám lánya vagyok... Bosszú vezérli őket. De még mindig jobb ez minthogy mást tegyenek velem. A lila foltok, sebek jobbak mintha megerőszakoltam volna...
És van itt azért jó dolog is... Egy dologra rá jöttem... én többet érzek Andy iránt.