A Végzet napja

12. - A Bolt

[...]

A boltba belépve először semmi gyanús nem volt. Mármint azon kívül, hogy nem volt kifosztva.

Elindultunk a raktár felé leellenőrizni, hogy ott is minden rendben van e.

Tyler ment elől, aztán Claire és végül én.

Egy kisebb folyosóra értünk. Pár ajtó nyílt a két oldalán, és a végén egy nagyobb.

- Clare, Dorine! Ti ellenőrizzétek le azt a kettőt! - mutatott két ajtóra - Én meg leellenőrzöm ezt.

A fegyvert a kezemben még szorosabban fogtam. A folyosóra csak egy kis ablakon jött fény, ezért nem lehetett túl sok mindent látni. Ráadásul nem volt valami világos, ami azt jelentette, hogyha vannak itt zombik, akkor azok most jóval erősebbek is.

Az ajtót meglöktem a lábammal, ügyelve, hogy ne csináljak nagy hangzavart vele.

Lassan, nyikorogva nyílt ki.

Semmilyen fény nem szűrődött ki rajta. Remek! Csak ne legyen bent semmi! Csak ne legyen bent semmi!...

Az ajtó félig nyílt csak ki. Némán álltam az ajtóban, arra figyelve, hogy hallok e hörgéseket vagy egyéb furcsa hangot. Semmi.

Óvatosan benyúltam a kezemmel és a falon kezdtem el tapogatózni, hátha találok egy kapcsolót.

A kezemen hirtelen éreztem valami nedves, ragacsos cuccot. Azonnal visszarántottam.

Vörös színe volt. Vér. Viszont még friss volt.

Mi a fene történhetett odabent?

Valószínűleg az áldozat szintén leellenőrizni jöhetett, csak hát nem jutott túl sokáig. Remélhetőleg én nem így fogom végezni, bármi is történt vele.

A táskámból előkotortam egy zseblámpát. Megnyomtam rajta a kis, fekete gombot és a fény irányát követve próbáltam felfogni mi is van odabent, és a legrosszabbra számítva lépdeltem beljebb.

Nagyon féltem, hogy most valami nekem fog támadni és itt lesz az életemnek a vége, mint az a zombi filmekben lenni szokott.

A falakra vér volt fröccsenve, ami szinte teljes mértékben átszínezte az amúgy piszkos fehér színű falakat. Néhány szék a földön hevert felborítva és egy polcos szekrénynek is hasonló sorsa volt.

A helységben nem volt semmiféle fényforrás, ezért nem is láttam túl sokat - csak ahová a zseblámpa világított.

Ekkor azonban szörnyű dologra lettem figyelmes.

A sarokban egymáson heverve véres, emberi holttestek voltak. Egy kupacba össze voltak dobálva. Egyértelműen látszott, hogy ezt nem zombik tették. Mármint nem ők rakták össze a hullákat.

Legtöbbjüknek hiányzott egy-két végtagja, és alvadt vér borította testüket.

Kezdtem felfogni mi is történt itt. A pánik hirtelen lett úrrá rajtam. A kezem remegni kezdett, és a levegőt is egyre szaporábban kellett vennem.

A lehető leggyorsabban hagytam el a szobát, és indultam Claire-ék keresésére.

- Claire! Tyler! El kell innen tűnnünk! Halljátok?! Hol a fenében vagytok?

Halihó!

Itt van egy rövidke rész, ugyanis erőt vettem magamon, és leültem megírni ezt a részt! Viszont csak eddig jutottam, nagyon sajnálom, hogy nem lett hosszabb.

De azért, remélem tetszett, ha igen, nyomjatok egy csillagot vagy komizzatok. ;)