A Végzet napja

23. - Varjak

A fa árnyékában kellemes hűvös borult rám. A madarak csicseregtek, a nap ragyogóan sütött mégsem mondhattam, hogy ez egy szép nap.

A levegőben halálszag terjedt, az utcákon hullák feküdtek és járkáltak. A madarak csicsergése sem a kellemes dallam miatt volt. Örültek, hogy van ételük. A tetemek tökéletes eledelt nyújtottak nekik.

Felnéztem az égre. Kb. 1 mérföldre dögevő madarak gyülekeztek. Manapság ez megszokottá vált, de nem ekkora mennyiségben. Több százan lehetnek. Valami nagydolog történhetett.

Körbenéztem. Mindenki megtörten hevert egy-egy fa alatt. Az otthonunk volt az apokalipszis után. És most már nincs. Természetes, hogy mindenkit felkavar. De nem siránkozhatunk ilyen kis dolgok miatt. Mert az élet már megváltozott. Ha leállsz szomorkodni, neked annyi. Az élet megy tovább, és neked is haladnod kell vele. Legalábbis ha túl szeretnéd élni. És én túl szeretném élni. És azt hiszem a többiek is.

Ezért ment el Ty, Rose, Claire és Jake a legközelebbi városba, Leadville-be autót szerezni. Ugyanis az utóbbi időben megnőtt a létszámunk. 12-en sehogy nem férünk el egy kocsiban. Így kell még egy, vagy kettő. Leadville nagyjából 14 mérföldre (kb. 22 km) van. Fél óra alatt meg lehet járni. Plusz még a keresési idő. Úgyhogy kb. 3 órájuk van. Ebből már 2 eltelt, de még sehol sincsenek.

Ránéztem Lucie-ra és Dan-re. Dan a földön feküdt, Lucie a homlokát törölgette. Még mindig beteg. És már nincs is tető a fejünk fölött. Nyílt terepen vagyunk, minden veszélynek kitéve. Ha pedig futnunk kell, Daniel lelassít minket.

Adam mocorogni kezdett. Mellettem aludt, félig nekem dőlve. Egész éjszaka ő őrködött, így nem tudott akkor aludni. Néztem az arcát, annyira édes volt amikor aludt. A ráncok a homlokán teljesen eltűntek, nyugodtság szállta meg ilyenkor a testét. Kettőnk közül Adam a megfontoltabb és ezzel óriási terhet vesz magára. Ami az arcán is meglátszik.

A madarak nagy robajjal szálltak fel, majd nemsokára hallani lehetett az autók hangját. Ők azok, megérkeztek. Legalábbis remélem.

***

Az egyik kisváros utcáin gyűjtögettem hasznos cuccokat, mikor megláttam egy narancssárga táskát. Gyorsan közelebb mentem hozzá és kibontottam. Semmi élelmiszer, mindössze egy koszos póló és egy kamera. Mindenesetre a táska hasznos lehet. Kiborítottam belőle mindent és a sajátomba gyömöszöltem. Épp készültem elmenni, amikor eszembe jutott valami. A kamera elég régi lehet és elemmel működik. Ki tudja, még talán ez is hasznos lesz valamire.

Az órámra néztem. Lassan letelik az idő, amennyit Ty adott. Vissza kell érnem a kocsikhoz.

Kb. fél óra múlva megláttam az ezüstszínű 7 személyest, és a két kisebb autót. Igazából két kocsi is elég lett volna, de Ben ragaszkodott hozzá, hogy a harmadik fantasztikus kocsit is magukkal hozzák. Én semmit nem értek a kocsikhoz, szóval még csak a márkáját sem tudom megmondani, de az biztos, hogy a vírus előtt sokat ért.

Lassan mindenki visszaért a portyázásról. Kiterítettük az ülésekre a talált dolgokat és egyenlően elosztottuk mindenki között, arra az esetre ha szét kellene válnunk.

- Szerintem meg észak felé kéne mennünk. Arra jobbak az esélyeink.

- Kanadában? Mert szerinted ott miben más?

Hallottam meg, ahogy Ty és Claire veszekedett az új úti célon. Mert hát az úti cél az nagyon fontos, anélkül nincs értelme az életünknek, de nem mindegy, hogy pontosan mi az.

- Miért nem megyünk valami vizes helyre? A halottak a vízen nem tudnak átjutni. - mondtam én is.

- Igen, menjünk Miamiba! - szállt be nagyon lelkesen Charlie.

- Charlie, ezt te se gondoltad komolyan! - nézett rá Claire.

Negyed óra veszekedés után eldöntöttük, hogy a Michigan-tó az új terv. Úgyhogy Rose vezetésével elindultak a kocsik. Én a hétszemélyes leghátsó ülésére bevackoltam magam és az ablaknak döntöttem a fejem. Ekkor jutott eszembe, a kamera. Gyorsan kikotortam a táskám aljáról, elemekkel együtt és beüzemeltem. Remélem lesz rajta valami.

Megnyitottam a fotótárat és egy videó jelent meg legelőször.

Egy szőke hajú lány volt rajta, kb. 25 éves lehet, az arca beesett, a szemei alatt sötét karikák éktelenkednek. Arca rémülettől sugárzik. Elindítottam a felvételt és a lány beszélni kezdett, de a hangja nem örömmel volt teli.