A Végzet napja

6. - Túlélők

1 hónap. 1 hónap telt el az apokalipszis kitörése óta. 1 hónapja ismertem meg Adam-et. 1 hónapja próbáljuk túlélni. 1 hónapja próbálok rájönni érdemes-e az álombeli anyám szavain rágódni. 1 hónapja keresem a válaszokat.

Egy erdőn vágtunk át. A távolban megláttam három zombit. A késemet elővettem, nem akartunk zajt kelteni mert akkor csak még több lényt vonzunk magunkhoz.

Közelebb értünk. A kést az egyik zombiba szúrtam. Holtan esett a földre. A másik kettőt Adam intézte el.

Azt hiszem ez alatt az 1 hónap alatt rájöttünk a tökéletes zombigyilkolásra. Célozz a fejére.

1 hónapja nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna az álmomra. Bár egyre több a homályos részlet, a lényegre mindig emlékeztetem magam, hogy ne fejtsem el.

Nem tudom, hogy volt-e valami reális abban a dologban, amit mondott anya, de meg kell próbálnom hinnem benne. Jelen pillanatban ez az egy dolog az, ami miatt nem adom fel. Hiszek abban, hogy igazak anyu szavai. Hiszek abban, hogy van ellenszer erre az egészre.

1 órája jöhettünk be ebbe az erdőbe. Ami először feltűnt, az az volt, hogy meglehetősen kevés a halott. Pedig a fő „lakhelyeik" az erdők, vagy a nagyvárosok voltak. Akkor miért találtunk csak párat itt?

Az egyik bokor mögött - úgy 3 méterre tőlem - hangokat hallottam. A késre rámarkoltam és a fegyveremet is a közelben tartottam.

Ránéztem Adamre. Csak megrázta a fejét és a bokor felé bökött.

A bozótban megmozdult néhány ág és két lány lépett ki belőle. Hirtelen azt hittem ők is zombik, de mielőtt bármi hülyeséget csináltam volna, rájöttem, hogy ők is emberek.

Ártatlannak tűntek, de a kés szorításán mégsem engedtem. Nem tudhatjuk milyen szándékkal jöttek. Láttam, ahogy Adam elővette a a fegyverét és határozottan rájuk tartotta. Az izmai megfeszültek és az arcán is megsokszorozódtak az aprócska ráncok.

- Kik vagytok? - szólalt meg mellettem Adam.

- Én Lucie, ő pedig Claire. - mondta alig hallható hangon az egyik lány - Lucie. Vékony volt és alacsony. Hosszú barna haja volt. A másiknak szintén barnás haja volt, de neki csak a válláig ért.

- Nem akarunk bántani titeket! - mondta Claire.

- Még jó hogy! - röhögött fel Adam.

Persze, hogy nem lenne esélyük Adam ellen, de nem tudhatjuk, milyen fegyverük van, vagy hogy nincsenek-e egyáltalán társaik.

Szúrósan néztem a mellettem álló fiúra, mire ő csak megvonta a vállát.

- Az én nevem Dorine, ő pedig Adam! - mutattam Adamre is. - Egyedül vagytok?

Lucie alig láthatóan megrázta a fejét. Felcsillant a szemem. Szóval van még több túlélő?!

- Velünk jöhettek... - mondta barátságosan Claire.

- Tényleg? - kérdeztem.

- Aha, nem messze vannak a többiek, biz...

- Hányan vagytok? - vágott a szavába Adam.

- 8-an.

Könyörgően Adamre néztem. Tudom milyen. Nem bízik meg ő sem könnyen az idegenekben.

- Ezt megbeszélhetnénk? - néztem a két lányra.

Bólintottak én pedig közelebb húztam Adamet és halkan elkezdtem felsorolni az érveket, hogy miért lenne jó velük menni.

- Tudod mit beszéltünk meg! Többen, több esélyünk van túlélni! Kérlek Adam! Csak próbáljuk meg... ha valami nem lesz rendben, lelépünk. -sóhajtott egyet, majd kimondta a varázsszót. Beleegyezett. Már épp fordultam volna a lányokhoz, amikor visszarántott.

- De akkor sem válunk szét...bármi legyen együtt maradunk!

- Persze! Azért nem ismerjük őket, még nem bízhatunk meg ennyire bennük! De szerintem nem lesz semmi probléma! - mosolyodtam el.

- Rendben, veletek megyünk!

- Szupi! Még több ember, akivel gyarapodott a túlélők csapata! - mondta nevetgélve Claire.

Elindultunk kelet felé.

Kicsit féltem, hogy a csapatuk többi tagja hogy fog hozzánk viszonyulni, és úgy tűnt ez Lucie-nak is feltűnt, mivel mellém jött és biztatóan rám mosolygott, majd hozzátette:

- Nyugi, a többiek is örülni fognak nektek! - visszamosolyogtam rá - Nekünk pont az a célunk, hogy minél több túlélőt találjunk!

Bólintottam. Lucie visszament Claire mellé én pedig Adamre néztem. Ő csak maga elé meredt, úgy tűnt valamin nagyon elgondolkodott.

20 perc séta után egy faházhoz értünk. Az ablakokból kiszűrődött a fény, ami arra engedett következtetni, hogy vannak bent.

- Itt vagyunk. - lassított le Claire.

Az ajtóhoz mentünk. Elől Claire, mögötte Lucie, aztán én, és végül Adam jött be a házikóba.

Sziasztok!

Meghoztam a kövit, mert már rég volt rész...egyébként kaptam egy újabb díjat (amit köszönök Dora1303 -nak <3), és majd azt is ki fogom rakni valamikor.

Ha tetszett komizz vagy csillagozz.

2016.04.15.