Dark Dream

3. rész

Valaki kopogott.

A hirtelen hang hallatán összerezzentem és hallgatozni kezdtem.
Ki zavarhat ilyenkor?
Vártam, hogy hátha csak képzelődtem.
Huuh. Semmi zaj, csak a gondolataim játszottak velem. Kezdtem megnyugodni és megint álomba merülni, mikor ismét hallottam a kopogó hangokat. Gyorsan számbavettem az esetleges személyeket, akik az ajtón túl várhatják, hogy beengedjem őket.
Jess, nem lehet ő nem tudja hol lakom. Octavia, ő buliba van nem szokott hazajönni ilyenkor soha.
Igazából más, nem lehet, nem ismerek több embert a környékről.

Még mindig vártam, hátha a zavargo személy feladja és tovább áll, de a zaj nem maradt annyiban.
Lehet hogy mégis csak Octavia az? Valami oknál fogva biztos hazajött a bulibol. De neki van kulcsa... biztos elhagyta. Megkell néznem ki az.
Fáradtan kikászálódtam az ágyamból és valószínüleg zombis kinézettel indultam meg a bejárati ajtó felé. Gondosan felkapcsoltam minden lámpát a szobákba, amiken áthaladtam. Az órára pillantva megállapítottam, hogy már hamarosan éjfél lesz.
Az ajtó elött megálltam, a kukucskálót használva megnéztem ki vár odakint.
Egy férfi alakot láttam aki, talán a póstásunkra hasonlított.
Fordítottam a kulcsot a zárban, majd lenyomtam a kilincset. Kinyitottam az ajtót, de nagy meglepetésemre egy árva lélek nem volt elöttem.
Olyan volt, mint egy rossz horror filmben. Nem láttam el sokáig, minden tiszta fekete volt csak az utat megvilágító lámpák adtak egy kis fényt. Nagy "szerencsémre" azok sem működtek rendesen, hol kialudtak, hol villogotak.
Becsuktam az ajtót, kulcsrazártam és mielött megfordultam volna gyorsan végig gondoltam:

-Kopogást hallottam kinéztem senkit nem láttam, akkor ha most megfordulok, valaki ott fog állni mögöttem.

Sok horror filmet láttam már, fel voltam készülve ilyenekre is.
Félve fordultam meg, de nagy "csalódottságomra" nem kaptam társasagot.
Vissza úton a szobámba, a tükörbe nézeét gondosan kerültem. Nem hiszek az ilyenekben de.... na.
Leülve az ágyamra kezdtem már teljesen lenyugodni mikor ismét kopogást hallottam. Mit akarnak tőlem?
Elöbb sem volt ott senki, most ki/mi lehet az?
Nem voltam hajlando mégegyszer egy kopogás után felállni, ezért elengedtem a zajokat a fülem mellett.
Mikor, màr sokadjára hangzottak el az ütemes hangok és a kilincset kezdte rángatni a kinnt álló ,oda siettem és egyből kicsaptam az ajtót.
Ismét senki. Jee, de fura...-.-
már meg se lepődök.
De mikor kicsit messzebb néztem megpillantottam egy sötét alakot befutni az erdőbe. Ő lehetett az? Mit akarhatott? Hogy menekült el, ilyen gyorsan? Sok kérdes felmerült bennem, de már túl késő volt hogy bármin is tudjak gondolkodni.
Az ágyamon elfeküdve, betakarózva néztem még pár másodpercig a plafont.
Ennek a különös látogatónak lehet köze az almomhoz?
A gondolkodásomat, egy kiáltás zavart meg.

-Haaarrryy, hamarosan lejár az idő, ne feledd!

Az álmombol a Harry? Mért mondta neki ezt, és ki volt az? Harry itt van? Már tényleg túl álmos voltam, ezért most már végre, végleg elnyomott az álom mielött ezekre választ találhattam volna.

Minden ugyanúgy alakult, de mégis minden más volt.
A vörös szemű férfi, ismét ott állt, mint minden éjjel, minden álmomban.
De, ma mintha nem lettem volna egyedül. Valaki, folyton figyelte minden mozdulatom, de mikor az illetőt kerestem, nem jártam sok sikerrel.
Ment minden a maga rendjen egészen addig meg meg nem állítottak a menekülésemből.
Közeledtek felém és elő kapták a kést.
Még egyszer elkiáltották magukat, majd meglendítették felém az éles tárgyat.
Most kéne felkelnem, mint mindig.
Valaki elém ugrott és ő kapta a vágást helyettem. Keze egyből vérezni kezdett,a titkos megmentőmnek, de őt ez nem tartotta vissza semmitől. Bátran vizslatta a vörös szempárt, semmi félelmet nem mutatva.
Felém fordult és megszólalt: