10. rész

117 12 4
                                    

*Harry szemszöge*

-Nincs idő elfutni! Gyere utánam!- kiáltotta, majd könnyeden felkapaszkodott a fára.
Követtem volna, de eszembe jutott:

- Dehát Harry, te nem is tudsz fára mászni!-Egyeltalán nem tudok, tényleg. Kiskoromba, mindig leestem, így azóta nem is próbálkoztam vele.
A zaj egyre hangosabb lett, két lehetőségem volt. "Biztos halál" vagy "megpróbálom és lehet túlélem".
Nagyon zavart, az a "lehet" szocska, de nem volt időm ezen gondolkozni. A második eset mellett döntöttem és elkaptam az ágat, majd felhúztam magam.
- Ügyes vagy Harry, büszke vagyok rád!- Dícsértem meg magam, majd a már szinte fa tetején ülő lányra pillantottam. Egyre feljebb és feljebb jutottam, elkaptam egy ágat elrugaszkodtam, de az megrepedt alattam és a hatalmas reccsenés után lezuhantam a mélybe vele együtt.
A fájdalom élesen szúrt bele, a fejembe és a lábamba egyszerre, majd lassan elsötétült minden.

*Emily szemszöge*

Harry eszméletvesztve feküdt a földön, göndör tincsei arcába hullottak. Nem tudom mi történt, de nagyon megrémültem.
- Harry! Nee!- kiáltottam úgy, hogy csak én hallottam. Könycseppek ezrei gördültek végig arcomon és nem tudtam mi tévő legyek.

- Ki merészkedett a területemre?- szólalt meg egy ilyesztően mély hang és gazdája épp az ájult fiú felé közeledett.- Szóval te voltál az. Harry, Harry, Harry...- kezdte méregetni a mozdulatlan testet, és fejét rázta. A kiásott földterület fölé hajolt, majd idegesen vissza sietett Harry mellé.
-Hol a ládám? Hová rejtetted?- Ripakodott rá.- Tudom hogy nem vagy egyedül, hol a barátocskád?- kérdezte gúnyosan mire megfagyott bennem a ver és a levegővételem is megszűnt pár percig.
- Emily, gyere elő!- hivogatott és mindent felkutatott, hogy megtaláljon. Szerencsémre sikerült jól elrejtőznöm, de nagyon féltem, egész testem remegett. Egy darabig figyelte meg a fekvő fiút, aki körül már egy apró vértocsa díszegett, majd hirtelen nagyon gyorsan eltűnt.
Nagyot sohajtottam és csak remélni tudtam, hogy nem jön vissza.

Amilyen gyorsan csak tudtam, lejutottam a fárol és Harry mellé térdeltem. Megfogtam hideg, élettelen kezét és szívemhez szorítottam.
- Harry! Kérlek, ne hagyj itt. Segítek, ígérem mindent megteszek, hogy jobban legyél.- suttogtam elcsukló hangon, majd könnyeimmel eláztattam felső testét. Nagyon féltem, egyedül éreztem magam.
Percekig csak ültem és markolásztam ujjait, majd egy biztonságosabb helyet kerestem ahol éjszakázhatunk, mert idő közbe teljesen besötétedett. Találtam is egy barlang szerüséget, nem olyan messze és a göndört is oda vonszoltam. Gyűjtöttem pár faágat, majd kövek segítségével hosszas idő után sikerült tüzet csiszolnom.
A szívverése egyeltalán nem volt szabályos, nagyon aggódtam érte, de legalább még dobog neki. Tudom, hogy erős fiú, de nagy fájdalmai lehettek. Megvizsgáltam a verző sebeket. Nem voltak annyira veszélyesek, csak pár horzsolás amit esés közbe szerezhetett, viszont csonttöréseket biztos szenvedett elég magasról zuhanhatott viszza.

- Harry, kelj fel!- Kezdtem lassan rázogatni a testét, hátha segít.- Kérlek!- Dőltem rá melkasára, mire hirtelen levegőért kezdett kapkodni.
-Shh. Nyugalom, semmi baj.- Mikor levegővétele visszállt a normálisra, a helyzethez képest. Eloltottam a meleget, világosságoz adó tüzet.
- Tarts ki. Legalább miattam. Hiszek benned.- Suttogtam halkan, majd elfeküdtem a földön.
Nagyon féltem, nem hagyhat magamra, szükségem van a segítségére. Nélküle sehol nem lennék.
"Túl fogja élni, nem lesz semmi baja. Holnap már jobban lesz." Ezekkel a gondolatokkal lassan elnyomott az álom.

Új rész!
Remélem tetszik. :)

Dark DreamWhere stories live. Discover now