Dark Dream

8. rész

Az erdő széléhez érve megálltunk.
Egymásra néztünk pár másodpercig, majd egy nagy sohajtást és bólintást követően elindultunk befelé.
Egyikünk sem járt még itt, csak a térkép segíthett nekünk. Piros vonal jelezte, merre felé haladjunk és mi pontosan be is tartottuk. Csak mentünk és mentünk, közbe hallgattuk a madarak víg dalait és élveztük a nap meleg sugarait.
Még két óránk van körülbelül sötétedésig, ezért igyekezni kell. Harrynél volt a térkép,( mert, ő "elvileg" jobban tudja használni) ő nézte az utat, én csak vakon mentem utána hosszú időn át.

- Öhm Harry... Nem itt mentünk el? körülbelük egy 5 perce?- állítottam meg, mert már legalább 3-szor láttam ugyanezeket a fákat.

- Nem tudom...- vakargatta tarkóját idegesen.- Én jól néztem a térképet az biztos!- mentegetőzött.

- Aha meghiszem azt. Biztos jó tartottad?- kikaptam a kezebő és vizsgálni kezdtem.- Ez érdekes...- valóban nem volt fordítva, tökéletesen tartotta mégis ugyanott vagyunk mint már pár perce.
-Mindent, pontosan betartottál? Nem vágtál le seholse utat? Minden méter számíthat, te is tudod!- Margaret néni mondta, hogy ha letérünk a kijelölt útrol csak kicsit is, akkor már nem jutunk el oda. Nem értem pontosan miért, de így van.

- Nem!- vágta rá hirtelen. Szúrós tekintetemet látva folytatta.- Vagyis... lehet, hogy egyszer talán igen, de csak nagyon picit és így legalább rövidebb volt.- megráztam a fejem, majd elindultunk, ezúttal én elöl és ő utánam. Visszatértünk a piros jelzésre és pontosan követtem végig.

- Na tessék, nézd csak, itt a folyó!- mondtam gúnyolódósan. A folyó most, nem térdig ért, mint amire számítottam, sokkal tovább egészen könyékig. - De, hogyan kelünk át ezen?- Harry nem cicózott sokáig, egyszerűen lekapkodta ruháit és semmi szívbaj nélkül egy alsógatyába belegázolt a hideg vízbe. Mikor már majdnem átért, kidobta a partra a száraz ruhadarabjait és várt.

- Na, mi lesz már? Nem állhatsz ott egész nap! Vagy, egyedül folytassam?- Muszály lesz átmennem, de nem akarok én is levetkőzni.
Hosszas tiporgás után, levettem cipőmet, majd nadrágomat és elindultam. A polóm szerencsére elég hosszú volt és egészen a combom feléig eltakart. Szörnyen hideg volt a folyó, majd' összefagytam.
Mikor, már derékig ért feljebb húztam a fölsőm, de nem vettem le.

- Hogy bírod ki? Ez rohadtul hideg!- Harry, minden bizonnyal megszokta már, mert csak vállatrántott és tovább ugrándozott, mint egy kis óvodás.
Közeledni kezdett úgy, hogy csak zöld, vigyorgó szemei látszódtak ki a vízből és láttam, hogy készül valamire. Hajábó csöpögött a víz és rakoncátlan göndör tincsei ellepték arcát.- Harry Styles, még a szemed sem áll jól! MegNE próbáld!!- néztem rá fenyegetően. Vállat vont, majd arrébb áll, miközbe egyrecsak haladtam a part felé és már egyre kevésbé éreztem jegesnek a vizet.

Nem kellett volna már sok és ismét szárazföldet érinthet lábam, mire valami keménybe ütköztem. Harry felsőtestét talaltam magam elött, majd kerestem tekintetét. Körülbelül egy fejjel magasabb nálam, ezért fel kellett néznem rá, hogy álljon el előlem és végre folytathassam újra utamat.
-Add ide a cuccaidat!- mondta huncut, gödröcskés vigyor kíséretében. Fejemet ráztam erősen, mert az volt az egyetlen ok, amiért nem lehetek tiszta víz, hogy a száraz ruháimat szárazon akartam tartani. -Vagy azt akarod, hogy csurom vizek legyenek? Felőlem!- dehogy akarom! Megforgattam szemeimet, majd kezébe nyomtam a ruháim és vártam mit csinál. Kihajította a partra, majd beljebb úszott kikerülve engem, így újra utat engedett nekem.
"Ennyi lett volna?" gondoltam magamba, majd egy erős szorítást éreztem karomon és hirtelen visszarántottak, amit kis sikoltással díjaztam. Feljőve a víz alol mérges szemmel kezdtem méregetni, az elöttem álló teljesen vizes fiút

-Hoppá bocsánat, véletlen volt!!- mondta, megjátszottan remült hangon. Kezét szája elé kapta "meglepődöttségében", hogy mégjobban alakíthassa szerepét.
Kacsintott egyet a végére jelezve, hogy ezt nem gondolta komolyan.
(nem mintha enélkül nem jöttem volna rá...)

- Ezt még nagyon megkeserülöd!!!- kiálltottam és feléfutottam. Sikerült kigáncsolnom lábammal, a menekülőt, így fejjel előre, víz alá bukott. Sokáig nem jött fel tudtam mire készül, úgy is hogy nem láttam le az aljára a víznek.
Másodpercek múlva, bokamon éreztem érintését és nem sokat várva kirántotta alólam a testrészeim.

Sokáig szórakoztunk még, fröcséltük, kergettük egymást. Teljesen ovisnak éreztem magunkat. Soha nem fürödtem még folyóban -a szüleim, majd utánuk, Octávia féltett az ilyenektól- de, most nagyon jól éreztem magamat! Teljesen elázva kóvályogtunk ki a folyóból és megfogtuk a száraz ruháinkat.
-Még világos van, nem vagyunk késésbe.- gondoltam magamba, majd kicsi szárítkozás után belebújtam a nadrágomba és a cipőmbe.
Harryt vártam, hogy végre lépjen valamit és indulhassunk, de csak egy szál alsónaciban ült a fűben és nézte a csillogó vizet.

- A térkép! Hol van?- kiáltottam fel megzavarva a csöndet.- A nadrágom zsebébe gyűrtem, de most nem találom.

- Most komolyan? Elhagytad? Akkor most, ki is a hülye?- gyúnyolódott rajtam.

- Na, komolyan! Nem találom, pedig itt kéne lennie, anélkül nem jutunk el, kell az nekünk!- idegeskedtem, mire ő csak jól szórakozott rajtam. - Harry! Nem viccelek, nagyon fontos segíts már keresni.- idegesen, megrémülve kutattam át minden zsebem, de ő dőlt a földön már a röhögéstől, alig bírt levegőt venni.-Mi olyan vicces? Nálad van! Te vetted el, add vissza, MOST! Nagyon rosszul hazudsz, tudtad?- röhögött csak tovább, egy szót sem szólva.- Hálóó befejezted?- néztem rá összekulcsolt kezekkel, szemöldök felvonva.

- Be, i-igen- röhögött, meg egy utolsót. -Bénán hazudok? Igen? Mégis bevetted! Te meg tudtad, hogy nagyon vicces vagy mikor idegeskedsz? Jajj...- törölte meg, a nevetéstől könnyes szemeit, mire én csak szem forgatva álltam elötte.
Végre, pár perc elteltével sikerül elkomolyodnia és felöltöznie, majd visszadva a térképet indultunk újra a kijelölt úton, ismét az én vezetésemmel.

Sziasztok új rész!!
Eddig, tetszik a történet?