~Robogó Lamúr~

hatodik fejezet

ERIK

- Előbb lesz végem, mint a botnak, mintsem melletted üljek egy egész órán át! - sziszegte mérgesen, hátrahajolva előlem.

- Nem egészen egy órát. Mindössze negyvenhárom percet, ugyanis ma is késtél, és abból ítélve, hogy a farmerodon egy elkenődött fehér folt van, bátorkodom azt az ártatlan következtetést levonni, hogy reggel igencsak sietősen mosott valaki fogat, ezzel lerövidítve a reggeli készülődést, mert már amúgy is késésben volt! - dőltem hátra elégedetten a székemen.

- Sosem spórolok fogmosással időt!! - csapott dühösen a padra.

- Akkor túl naív voltam, hogy azt hittem, csak fogkrém..? - néztem rá szemöldökeimet huncút módón összevonva.

- Fejezd be! - kiáltotta rákvörös fejjel a csaj. - Kémián összekrétáztam a nadrágomat, és nem volt időm kimosn..

- Áhhhhhá! - nyújtottam el a szót, jobb öklömre támasztva fejemet.

A lány vesztes módjára, megadóan dőlt hátra, de tudtam, ez csupán pár másodpercig tarthat, ezért kihasználtam: - Szóval csak késésben voltál. Igencsak hálásnak kéne lenned nekem, hogy felajánlottam, hogy egy ilyen későkásának, mint te, hajlandó vagyok helyet foglalni..

- Nem vagyok későkása! - hajolt előre új erőre kapva.

- Ezt a mai késést már nem tudod lemosni magadról.. - mondtam hergelő hangsúllyal.

A lány ökölbe szorította a kezét, és szikrázó szemekkel nézett rám, majd lehajtotta fejét, és dühös arckifejezését gonosz vigyor váltotta fel.

- Te meg a honfoglaló balgaságodat nem tudod lemosni magadról! - nézett rám sötét pillantásával, majd táskáját vállára kapta. - Ne feledd! - rázta meg felém a csörgőt.

Én nevetve figyeltem, amint dühét elnyomni próbálva (kevés sikerrel) kisétált a teremből.

"Honfoglaló balgaság..?" ez kész..

És nekem ezzel a lánnyal kell kidolgoznom egy projektmunk..

- HÉÉÉÉÉ!! - kiáltottam a lány után, mikor eszembe jutott a Mr. Perkins által adott dolgozat. - És mi lesz a projekttel..?!

A folyosóról kíváncsi tekintetek villantak rám, nekem meg nem igazán volt kedvem hozzájuk, így inkább becsuktam magam mögött az ajtót és a padomhoz sétáltam.
Beledobtam táskámba Eddie összegyűrt és néhol beszakadt társadalmi-kutatás füzetét ami a padomon hevert, majd vállamra kaptam, és már éppen indultam volna kifele, mikor a padon ékeskedő karizmatikus névre pillantottam, amit a lány firkantott rá alkoholos filcével.

Egy "T. Thonkin" feliratot véltem kivenni, mire elmosolyodtam.

Szóval t-vel kezdődik a neved, Miss. Későkása..

Nevetve az ajtó felé fordultam, amikor az kinyílt és a lány döbbent arca jelent meg benne.