~Robogó Lamúr~

hetedik fejezet

ERIK

- Milyen projekt..? - kérdezte, és látszott rajta, hogy valóban fogalma sincs a dologról.

Arckifejezése láttán kiszakadt belőlem a nevetés.

- Te aztán nem vagy semmi - dobtam le a táskámat az egyik padra.

- Nem, a "semmi" jelző inkább rád illik - mondta epésen, mire még inkább nevetnem kellett.

- Te ezeket tanultad? - néztem rá, mire felvonta vörös csík szemöldökét.

Mókás látvány volt.

- Inkább azt mondd már, hogy milyen projektről beszélsz, fele ebédszünetemet már így is elpazaroltam - morogta keresztbe tett karokkal.

- Mr. Perkins adott nekünk egy feladatot a kis játékod miatti szóváltásunk kapcsán - meséltem, majd részletesebben kifejtettem.

Mire végeztem a lány ismét dühösen nézett rám.

- Nekem nincs időm tölteléktantárgyakból ilyen nagyszabású projektet kidolgozni - morogta, de ezt inkább csak magának, ugyanis láttam rajta, hogy nem akar rossz jegyet, se magának, se nekem (ami, rövid ismeretségünk alapján talán még hízelgőnek is számít tőle).

Mosolyogva néztem, amint vívódik magával.

Mulattatott, hogy fennhangon beszélte meg magával a dolgot, de leginkább az volt mulatságos, hogy én már azelőtt tudtam, hogy belemegy, mielőtt ő meggyőzte volna magát róla.

Ahogy az várható volt tőle, amint meglátta, hogy mosolyogva figyelem, elpirult, és dühösen rámförmedt:

- Nem neked mondtam!

Felnevettem, fejemet hátravetve, mire éreztem, hogy benne még jobban összegyűlik a düh.

- Ma este 7-kor gyere be a suliba, hogy vázoljuk az ütemtervet - szóltam oda neki táskámért nyúlva.

- Ma nem tudok - vágta rá csuklóból, én pedig már készen álltam a válasszal:

- Egyedüli kifogásod az ellen, hogy nem jelensz meg, ha velem randizol - intettem neki vissza az ajtóból, mire dühösen fújtatott, és utánnam dobta a táskáját.

- Nem randizom magadfajta kétlábon járó amőbákkal! - hallottam a teremből velőtrázó kiálltását, mire ismét nevetnem kellett.

Előhúztam zsebemből mobilomat, és írtam Liszának egy üzenetet, hogy a kinti ebédlő padunknál várom.

Alig fél perc múlva érkezett is a visszajelzése, miszerint: "rendben, pár perc és ott vagyok".