~Robogó Lamúr~

tizenegyedik fejezet

TESSA

Életem legnagyobb hibája volt, hogy megígértem Jessnek, hogy elmegyek vele a mai őszi vásárra.

Jess pedig minden határt túllépett azzal, hogy ismétlésre tette a Let's go to the mall című számot, amit még nyugodt lelkiállapotomban sem tudok akár csak egyszer is végighallgatni.

Nemhogy azok után, hogy elrángatott magával vásárolni, szoláriumba, kozmetikába és a fodrászhoz is.

Ígyhát mostanra úgy néztem ki, mint egy rossz cicababa a Vogue címlapjáról.

A szolárium csekély 8 perce képes volt egy kellemes barna-árnyalatot kölcsönözni amúgy tejfehér, szeplős bőrőmnek, aminek tulajdonképpen még örültem is.

De a francia mani- illetve pedikűr, a hajam szárítása és a (szolid, de akkoris!) smink már túlzás volt egy közönséges őszi vásárhoz.

A méregdrága tűrkíz ruháról és a hozzá illő barna szandálról pedig nem is beszélve.

Amúgy a ruha csodaszép volt, igazán.

Dilpomaosztóra egész biztosan jó lesz- feltéve, ha addig nem hízok ki belőle.. amit nem szabad megtennem, ugyanis semmi esély rá, hogy ismét ekkora pénzösszeget költsek egy ruhára.

A kedvemet csak még jobban fokozta az igazgatónál tett fenyítő látogatás, ami amiatt a vérlázítóan szemtelen srác miatt történt.

A szoláriumban a tükörben mintha az ő arcát láttam volna gunyorosan nézni rám, a ruhásbutikban mintha öblös kacaját hallottam volna, a kozmetikában pedig, miközben a szempilláimat igyekeztek érvényre jutattni, az ő bohém ingének mintáját vettem észre egy női magazin „Hogy néz ki az ideális férfi?" férfimodelljének tökéletesen kidolgozott mellkasán feszülni.

Egyedül a fodrász szalonban tudta elterelni a figyelmemet a helyes fodrászfiú, Cormac Deetail, aki diákmunkát vállalt a szalonban, és az én hullámos tincseim megszelidítését.

- Tetszik a hajad makacssága - jegyezte meg, miközben igyekezett kifésülni a mosástól összegabalyodott tincseimet - a hajad mínősége ugyanis a személyiségedre utal. Én pedig szeretem a makacs lányokat - tette hozzá vigyorogva, és a vigyora látványosan hasonlított Spencer Marshall tökéletesen csábítóan csodálatosan "eldobomazagyamat" vigyorára.

- Köszönöm - mondtam elpirulva. - Senki sem dícsérte még a hajamat.

- Akkor igencsak itt volt az ideje. - kaccsintott. - Na és hol akarod bevetni a fürtjeidet?

- A vásárra megyünk a barátnőmmel, Jesszel. - egy pillanatra elbizonytalanodtam, mert végülis ugyanabba a suliba jártunk, mégis ez volt az első igazi beszélgetésünk Cormac-kel.
De, végülis egy próbát megért, ezért hozzátettem: - Esetleg nem akarsz hozzánk csapódni?

- Az estém szabad - vont vállat beleegyezően. - De ugye tudod, hogy akkor nagyon mérges leszek, ha meglátom hogy estig elrontod a hajadat..? - húzta meg kicsit egyik tincsemet.

- Ne aggódj, vigyázni fogok rá - nevettem gyerekes viselkedésén.

Tetszett a srác.

Ha minden jól alakul ma, akár randi is lehet a sima Jess által elnevezett „ugorjunk ki a vásárra és felejtsük el a dirit meg a Spencer-klón srácot" estémből.

- Folyton rá gondolsz, ugye? - nézett rám mindentudóan Jess.