~Robogó Lamúr~

kilencedik fejezet

ERIK

- Figyelj, Lisa.. - fogtam ujjaim közé egyik hajtincsét.

Mordult egyet, amivel azt jelezte, hogy figyel rám. De ez nekem nem volt elég..

- Hahó.. - kopogtattam meg koponyáját, mire ismét felmordult és álmatag bosszúsággal szemében rámemelte tekintetét.

- Tudom mit akarsz mondani - sóhajtott, majd pillantását szemeimbe furta.

Kissé meglepődtem attól a határozottságtól, ami a szemeiben lapult, és elbizonytalanított az a tűz, ami a jade-pillantást életre keltette.

- Na, ne nézz már így rám.. - nevetett kissé zavartan, ugyanis meglepettségemben elég kerek szemekkel bámultam rá. Miután rendeztem arcizmaimat, ismét nekikezdett - Attól függetlenül, hogy nem vagyok olyan jártas a pszichológia területén, mint te, azért észreveszem, hogy mi zajlik körülöttem..

Csak ültem ott, és vártam, hogy Lisa folytassa.
Az agyam kikapcsolt, és csak ajkaira koncentráltam, várva, hogy mikor ejti már ki telt ajkain azokat a szavakat, amiket hallani szerettem volna.

Ha nem Liszáról lett volna szó, biztosan nem állom meg, hogy ő tegye meg az utolsó lépéseket.

De Lisa annyira más volt, mint a többi lány..

Az ő szájából még a kioktatás is elfogadhatóan hangzott, sőt, még kioktató jellege is átalakult, természetessé válva.

- Szóval tudom, hogy ez már nem az, aminek hisszük - szakított ki gondolatmenetemből.
Kissé elbizonytalanodott addigi határozott arckifejezése amint ismét a szemembe nézett. - Mert.. Valld be, már nem szeretsz úgy, mint fél évvel ezelőtt!

Hirtelen felszólításától felforrt bennem a férfi méltóság.

- Tévedsz - mondtam rekedt hangon, majd megköszörültem a torkomat. - Pontosan az a baj, hogy jobban szeretlek.

Lisa elmosolyodott, majd bólintott.

- Mintha a bátyám lennél - nyúlt át az asztalon és piciny kezeit jobbomra tette. - Sokkal jobban szeretlek, mint egy barátot.

- Éppen ezért nem akarok neked fájdalmat okozni - folytattam, mire hevesen bólogatott. - Jobb véget vetni neki most, minthogy majd.. Majd olyasmit tegyünk amit megbánnánk..

- Egyetértek - mosolygott, majd megszorította kezemet.

Hatalmas sóhaj tört fel belőle.

Mélyről jövő volt, és mintha egy régóta hordozott tehertől szabadult volna meg.

Én is hasonlóképpen éreztem.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen fog menni - nevetett sokkal felszabadultabban, mint a beszélgetés elején.

- Ez is azt bizonyítja, hogy mennyire összekovácsolodtunk már - idéztem fel egy régi tanulmányt a kapcsolatok alakulásáról. - Sokkal könnyebb megbeszélni a felmerülő problémákat, új párkapcsolat esetleges kialakulását, - itt kissé megbicsaklott a hangom, amint eszembejutott a vöröske dühtől izzó barna szeme, mire Lisa érdeklődésteli pillantást villantott rám - a félrelépéseket és a szakítást is..

- Ki a szerencsés..? - kérdezte őszinte érdeklődéssel, amint előszedte ebéddobozát, és majszolni kezdte tonhalas szendvicsét.

Jó étvágyat kívántam, majd zavartan vakargatni kezdtem a tarkómat.

- Őszintén nem tudom a nevét - vallottam be. - Félévtől jött át pszichológiára és írónak készül - soroltam a dolgokat, amiket tudtam róla, és akkor eszembe jutottak kackiás betűi a padon. - T. Thonkin. Ezt írta a padomra - idéztem fel az emlékét.

Lisa kíváncsi tekintettel nézett rám, mire elmeséltem a tartalmas pszichóórát.

Mire a végére értem, Lisa jóízű kacagásától visszhangzott az udvar.

- Nagyon szenvedélyes lánynak tűnik, - törölte kibuggyanó könnyeit - igazi spanyol matador.

- Az - nevettem beleegyezően.

Összeszorult a gyomrom, ha arra gondoltam milyen nevetése lehet a vöröskének, ha ilyen szenvedélyesen dühös tud lenni.

- T. Thonkin.. Thonkin.. - törte a fejét Lisa, majd sajnálkozó arccal megrázta a fejét. - Nem ugrik be. Közös óránk eddig még nem volt, a személyleírásod alapján.. Sajnálom.

- Áh, ne tedd - ráztam a fejemet mosolyogva. - Úgyis kiderítem a nevét ma este.

- Azt hiszem, nem lesz könnyű dolgod vele - nevetett Lisa.

- Veled sem volt - jutattam eszébe, mire elpirult. - De tudod, hogy szeretem a kihívásokat! - húztam ki magam szuperhős módjára, mire Lisa nevetve felém dobta a szendvicse alufóliájából gyúrt gombócot.

- TERESA THONKINT KÉRJÜK AZONALLI HATÁLLYAL AZ IGAZGATÓI IRODÁBA!

Összenéztem Liszával, aki nevetve bólintott.

Sosem örültem még ennyire a hangosbemondó hangjának..