~Robogó Lamúr~

tizenharmadik fejezet

ERIK

Sokkal tartoztam Lisának.

Azok után, hogy olyan rendesen fogadta a szakítást, és még segített is nekem abban, hogy megtegyem az első lépést a kis vörös megismerésének érdekében, az adósa vagyok.

Ahogy hazaértem, lassan elkezdtem az estére összpontosítani.

Vajon Tessa tényleg ott lesz?

És a legfontosabb, megint olyan szenvedélyesen dühös lesz..?

Lenyűgözött a lány.
Ennyi érzelem egyszerűen nem tud egyetlen emberben koncentrálódni.
Főleg a düh.

Nagyon szenvedélyes természetre utal ez a viselkedésforma.

Megráztam fejemet.

Nem hiszem el, hogy megint elemezni kezdtem.

Vajon csak arra kell nekem a lány, hogy tanulmányozzam a természetét..?

- Eriiik! -hallottam a szomszéd szobából Penny hangját.

Elindultam a szobája felé.

Penelopé négy éves volt, és a féltestvérem. Csakúgy, mint Spencer, bár vele az apám volt közös, Pennyvel pedig az édesanyám.

Apám Salt Lake City nyugati részén lakott California Ave és a Washington Street kereszteződésében, míg mi anyával, Spencerrel és Pennyvel a Liberty Ave-n, a Liberty Park szomszédságában, ahonnan a Mighton, a sulink, csak pár utcányira volt.

Anya és apa akkor váltak el, amikor öt éves voltam. Pedig mindent elsöprő szerelem volt az övék.

Csak aztán anya tudomást szerzett Spencerről, akinek anyjával apa még azelőtt járt, hogy anyát ismerte volna, és teljesen kiborult.

Spencer édesanyja belehalt a szülésbe, anyánkat pedig nem volt hajlandó sajátjaként kezelni, bár ettől függetlenűl anyának szólította, és remekül kijöttek egymással.

Penny négy évvel ezelőtti „kibékülési próbálkozásuk" gyümölcse, azonban képtelenek voltak konfliktusmentesen együtt élni, noha a régi szerelem fellobbanásra került.

Anya és apa közösen döntött úgy, hogy nem akarják úgy felnevelni Pennyt, hogy minden reggel ijedten bámulja a vadul veszekedő szüleit, ezért végleg búcsút intettek egymásnak.

Remélem Tessa meg fogja érteni bonyolult családfámat..

Te jó ég.

Megtorpantam Penny ajtaja előtt.

Komolyan azon gondolkodtam, hogy Tessa megérti-e a családomat..?!
Hiszen ma találkoztam vele előszőr!

- Ejik, légysi sedd ki a fésűt a hajamból -hüppögte könnyes arccal Penny, akinek szép, hosszú barna hajába úgy tekeredett bele a fésű, mintha az lenne a természetes lelőhelye.

Penny gubancára nézve kiűztem gondolataimból a vörös lánykát.
Most a hugodra kell figyelned, Erik Marshall, nem holmi leányzóra.

Óvatosan megpróbáltam kihúzni a tincsek közül a rózsaszín fésűcskét. Penny felszisszent.

- Nagyon húzodik..? -pillantottam rá aggódalmasan.

- Mhmm -bólintott könnyeit nyelve.

- Akkor megpróbálom finomabban - mondtam, majd teljes erőmmel arra összpontosítva, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzak neki, tincsenként lebontottam a hajzuhatagát, kiszabadítva az ádáz fésűt a hajából.

- Kösi -mosolygott rám felvillanyozódva Penny. - Most pedig fésüld ki a hajamat, hogy legyek olyan, mint egy hejcegnő! - utasított a négyévesek bájával, amit egyszerűen lehetetlenség visszautasítani.

- Igazán hercegnősen csodálatos hajad van, Penny - néztem rá szeretettel.

Penny nekemrohant, és átölelte a térdemet. A combom közepéig sem ért fel. Megsimogattam selymes fejbúbját.

- A te érdemed -mosolygott foghíjasan. Most kezdtek el cserélődni a tejfogai. - Megyünk a vásájja este? Anya azt mondta, hogy elvis, mert ott les finom vattacukoj!

- Ott találkozunk, hercegnő. - nyomtam egy puszit a homlokára, majd lementem a lépcsőn valami ebédet szerválni magamnak.

Meglepetésemre Spencer már a konyhában sürgölődőtt.