Dráma?Akkor Dráma!

2.Rész

Mindenki bemutatkozott és mindenkinek hagyta is elmondani.Valami miatt csak engem nem volt hajlandó végig hallgatni.Igazából rohadtul félek attól,hogy mit szeretne tőlem és,hogy honnan ismeri anyumékat.Kicsengedtek és elindultam az iroda felé bár Dom még a teremben volt amikor kijöttem.Izgatottan álltam az iroda elött amikor is meghallottam a lépteit.
-Kérlek gyere be.
-Oks.feleltem flegmán
-Megtennéd,hogy tiszteletet adsz nekem.
-Kétlem.
-Mert?
-Mert annyi idős vagy mint a nővérem ne várd,hogy magázzalak és ne flegmázzak.
-Nem várom,de meg kell értened,hogy a tanárod vagyok.
-Ok.De miért is kellett bejönnöm ide?
-Mert muszáj megbeszélnünk valamit.
-El is árulnád hogy mit?
-A szeidről kell beszélnünk.
-Gondoltam.Mi van velük?
-Balesetük volt.
-Tudom.Bent ültem a kocsiban és ez vagy 4 éve volt ja és enyhén meg is haltak.Onnan ismer mindenki mert ez volt a város szenzációja mert a másik autos megúszta.Azóta nem ülök kocsiba.Mit akarsz tőlük?
-Sajnálom.
-Ne sajnáld semmi közöd hozzá.
-De van!
-Miért lenne?
-Mert a hugom vezette a másik autót.
-Remek régen volt leszarom.Kéne még valami?
-Ne legyél ilyen.
-Milyen?
-Mintha nem érdekelnének.
-Dom semmi közödhozzá de ha annyira érdekel szinte nem is ismertem őket.Sosem voltak otthon és ha otthon is voltak engem leszartak.Nem azért nem ülök kocsiba mert annyira meghatott a haláluk hanem azért mert bent ültem a kocsiba.Semmi más oka nincs.
-Kérlek.
-Kuss van erről érted.Nem ismersz semmi közöd hozzá se hozzám.
-A tanárod vagyok nem viselkedhetsz így érted?és megszorította a kezemet.
-Engedj el.Most.üvöltöttem rá.
-Kérlek ne haragudj nem tudom mi történt velem.
-Ne beszélj hozzám csak ha muszáj.Más különben kérlek hagy békén.Na csá én léptem.

Jöttem ki erről az iszonyuan érdekes beszélgetésről.A karom fáj.De már megszoktam mert apu is ilyen volt.Sosem foglalkozott velem csak ha verni akart valakit.Undorodok tőle a mai napig.De vissza térve Domra ő nagyon ismerős nekem.Mintha már találkoztunk volna.De ami nagyobb baj az az hogy tényleg nem tudom tisztelni mert annyi idős mint Jane a nővérem.Valami vonzz a pasiban.De az a baj,hogy a tanárom.Na majd alakul valahogy.A kövi három órára nem mentem be csa az utolsó drámára mert azt mégsem hagyhatom ki.Az sem zavart,hogy Dom tartja.
A mai órán szituztunk de nem volt pátom így mit ad isten Dommal voltam.Én húztam ki mit kell elő adnunk.A témán egy szerelmes pár szakítása volt.Az ok pedig az volt,hogy a férfi megcsalta a lányt.Mi voltunk az elsők azért mert mi voltunk a példa.
Dom felment a dobogra én pedig leültem a székre és így inditottunk.

-Szia kicsim.-kezdte a szitut Dom
-Szia.
-Milyen napod volt?
-Elment.De biztosan tudom,hogy neked ellenben kiválló napod volt.
-Jajj annyira nem volt,mert nem voltál velem.
-Én nem de más annál közelebb volt.
-Miről beszélsz baba?
-Emilyről.A kurva Emilyről beszélek.-és itt felpatantam a székről és szembe fordultam vele a dobogon.
-Milyen Emily?
-A Hale lány.
-Kicsim nyugodj meg.
-Nem nyugodok meg.Láttalak titeket.
-Kicsim félre érted neked akartam ajándékot venni.
-Hol? A szájában.Te utolsó szemét.
-Szeretlek.
-Gyülöllek.-és itt akaratlanul is megindult a kezem.Felpofoztam.De izomból.
Ő ledöbenve állt és a levegő is megfagyott