Dráma?Akkor Dráma!

16.rész

Én nagyon sajnálom, hogy nem ismerem Janet, de hogy ost őszinte legyek nem lehetett valami fényes testvér, ha 4 év alatt képtelen volt megtalálni. És ez a Dominic ó istenem mit ártottam én, hogy ilyen életet érdemlek. Megjelenik két számomra teljesen ismeretlen ember, akik mint kiderült valaha fontos tényezői voltak az életemnek, de nem tehetek róla, ha egyszerűen nem emlékszem rájuk. Minden emlékem, ami van, csak ehhez a városhoz köt. Az elmúlt négy évben úgy éltem, hogy azt hittem itt is születtem olyan emlékeket ültettek el a fejembe, amik nem is valódiak. Azt sem tudom már, hogy ki is vagyok valójában.

Féltem, hogy meg bántom Jacet, de tudni akartam ki vagyok, és miért vagyok itt, így hát felhívtam ezt a srácot, aki itt volt nálunk Jacel.

-Szia Kayla vagyok. Esetleg tudnánk valahol találkozni?-kérdeztem kétségekkel teli hanggal, mert még én sem voltam benne biztos, hogy akarom ezt a találkozót.

-Na, mi van csak nem rá jöttél ki vagyok?-hangzott a válasz flegmán

-Tudod, mit akkor mindegy hagyjuk. Ja és nem amúgy még mindig nem tudom ki vagy.-mondtam majd ki akartam nyomni a telefont, amikor még annyit hallottam, hogy azt mondta sms-ben elküldi a címet. Elkezdtem készülődni és vártam, hogy megrezzenjen a telefonom és elindulhassak. Mikor megkaptam a címet gyorsan elsiettem otthonról. Úgy terveztem, hogy Jace észre se vegye, hogy esetleg nem vagyok otthon. Ahogy a megadott cím felé siettem egyre jobban izgultam, mert nem akartam megtudni, hogy vajon milyen borzasztó ember vagyok valójában. Rettegtem attól, hogy mi van akkor, ha az elmúlt 11 hónapot megérdemeltem.

Ahogy beléptem a kis kávézóba egyből felismertem Dominicot oda siettem majd köszönés nélkül leültem.

-Neked is, szia Kayla örülök, hogy itt vagy és újra találkozunk meg ilyenek.-mondta felhúzott szemöldökkel unottan.

-Ja, bocs, szia Dominic, de szeretném, ha sietnénk, mert haza kell mennem.

-Kayla neked nálunk van a helyed az a te otthonod.

-Ez nem igaz és nem is szeretnék, erről beszélni kérlek.-mondtam neki hallkan

-Rendben mit szeretnél tudni?-kérdezte meglepően nyugodtan.

-Először azt, hogy te ki vagy?

-Dominic Sherwood a nevem és kisgyerekkorod óta ismerjük egymást. Mielőtt eltűntél én voltam a Dráma tanárod a gimiben.-mondta gyorsan mégis érthetően.

-Értem és ÉN kivagyok?- kérdeztem tőle higgadtan mégis félelemmel teli hanggal

-Kayla, te az első szerelmem vagy. És én vagyok az aza ember, aki miatt elrohantál otthonról.

-Erre mégsem vagyok, kíváncsi inkább haza megyek.-mondtam felháborodva majd kirohantam a kávézóból. De Dominic utánam sietett és megszorította a csuklómat, majd magához fordított és MEGCSÓKOLT. 

Bennem túl sok rossz emléket hozott fel és elsírtam magam így elrohantam. 

Majd mikor haza értem minden elsötétedett előttem.