Dráma?Akkor Dráma!

5.Rész

Némán ültem a szobámban és gondolkodtam azon,hogy lehet-e az,hogy ő az.De nem akartam elhinni,mert ő sosem kezdett volna Jannel. Sosem bántott volna és én sem bántottam volna őt.De akkor a magyarázat sem tiszta nekem,hogy miért pont ide mellénk költözött.De ha azt nem is nézem,hogy kinek gondolom csak azt nézném,hogy a tanárom és úgy volt/van együtt a tesómmal akkor nem tudok elnézni a tettei felett.De nem is az zavar,hogy Dom rá mászott a tesómra hanem az ahogy Jane velem viselkedett.Vagy egyáltalán az,hogy egy tanárommal volt.De mondjuk az is nyugtalanná tesz engem,hogy megölelt engem pedig nem is ismerem.Legalább is azt hiszem nem ismerem.

És ezeken gondolkodva szenderültem álomba.

Reggel

Nagyon rossz álmom volt.Újra lezajlott benne az a nap amikor a szomszédunkból elköltöztek ugyan azt a napot választották amikor a baleset után a kórházból haza engedtek.Emlékszem arra a pillanatra amikor a törött kezemmel és az össze vart szemöldökömmel át futottam és az üres ház fogadott.Hiába kiabáltam nem reagált senki.Én pedig sírtam az ajtóban.De nem csak az ajtóban hanem amikor felkeltem az ágyamban is.Utálok vissza emlékezni arra a napra.

A suliban

A tipikus szarok a világra fülemben a füles hozzá állás sétáltam oda az osztályomhoz.Nagy meglepetésemre Shawn is voltsuliban.Lendületből bele ugrottam a nyakába és megcsókoltam. Nagyon hiányzott mert már vagy egy hete nem találkoztunk.

-Szia cicám. Milyen heted volt?

-Nagyon rossz volt nélküled szívem,de hallod új dráma tanárunk van,de ami még ennél is gázabb az az,hogy Janet kurogatja.

-Ne már? Ez valami hatalmas.

-De majd te is meglátod milyen faszi Dom.-röhögötem

-Bejön?-kérdezte féltékenyen.nem akartam neki mondani,hogy hogy a fenébe ne jönne be hisz egy fél isten.De gondoltam ezt inkább majd Katekkel meg dumálóm

-Nem,cica te sokkal jobb vagy bárkinél.-öleltem magamhoz

-Régen még nem ezt állítottad bab.-hallottam meg az ismerős hangot a hátam mögül.

-Nem ismerlek Dom,hogy állíthattam volna mást?-kérdeztem tőle flegmán

-Kayla csak gondolkodj.Ja és mielőtt elfelejtem ma délután át kell jönnöd hozzám.

-Miért is?-kérdeztem flegmán

-Mert beszélnünk kell.És erről nem nyitok vitát.

-Remek.

-Akkor délután.

Dominic házában

Miután beinvitált a házba be kísért a nappaliba.Én ott gondolkodás nélkül levágódtam a kanapéra.

-Érezd magad otthon mint mindig.-vágta oda hozzám mosolyogva Dom

-Mit szeretnél?-kérdeztem a tanci bácsimat

-Téged vissza kapni pici Kaylam.-jött közelebb hozzám

-Na ne röhögtess nehéz úgy vissza kapni valakit,hogy sosem volt a tied.

-De voltál mindened az enyém volt.A szíved a lelked az első csókod mindened.

-Az nem lehet.E-e-e-egyszerűen lehetetlen.-mondtam már majdnem sírva és fel keltem a kanapéról.Reflexből cselekedtem és elfutottam.De nem ki a házból,hanem fel az emeletre onnan pedig a padlásra ahol mindig bujdostam amikor eljöttem otthonról.Azt hittem nem talál fel ide mondván,hogy még csak új a ház.

-Kayla,kérlek gyere le onnan.

-Honnan tudtad,hogy itt vagyok?

-Mindig ide bújsz ha baj van.Vagyis hát mindig ide bújtál.-mondta és közben elkezdett fel mászni a létrán

-De te nem lehetsz ő.Miért csinálod ezt velem?Miért jó neked,hogy eléred,hogy érezzek?Miért kell felhoznod újra az emlékeimet? Tudod te nekem mennyire hiányzik az a fiú akinek most a szerepébe próbálsz bújni?

-Kayla!Babom nézz rám.Én vagyok az.Sajnálom,hogy eltűntem.Pici én vagyok az.

-Nem lehetsz nem érted?Soha de soha nem kezdett volna az én Dominiciom Jannel sosem bántott volna.Érted te nem lehetsz ő.-kiabáltam már vele

-Nem csináltam semmit Jannel.Sosem tennék vele semmit.Pici ne butáskodj.

-De nem lehetsz ő érted? mi a faszért nem tudod felfogni?-és közelebb léptem hozzá és már lendítettem a kezem,hogy megint felpofozom.De ő gyorsabb volt és megragadta a csukló.Magához rántott és megcsókolt.