Kayla
Otthon vártan Janet,hogy végre haza érjen.De még este nyolckor sem volt otthon.Furcsáltam és aggodtam érte.Hivogattam,de nem reagált.Probáltam elterelni a figyelmem és arra lettem figyelmes,hogy a szomszédban ég a lámpa.Ez tudom nem hangzik szokatlannak.De a szomszédunkban a szüleim balesete óta nem lakik senki.Pedig egy nagyon kedves család lakott ott.Emlékszem,hogy mindig hozzájuk menekültem ha az apám bántani akart.Egy velem egy idős lány lakott ott meg a növéremmel egy idős bátyja.A szüleik meg szinte az én szüleim is voltak.Nagyon szerettem őket és esküszöm az jobban megviselt,hogy ők elmentek mellöllünk mint a szüleim halála.De most olyan furcsa érzés keletkezett bennem látva,hogy valaki van a másik házba.Végigsem gondoltam mit teszek csak kirohantam a másik házhoz és neki álltam verni az ajtót.Tudom illetlen de tudnom kellett hátha a pót szüleim költöztek vissza.De mikor az ajtó kinyillott nagyon meglepödtem.Mondjuk nem csoda hisz egy kidolgott férfi testel találtam szembe magam.
-Kayla mit keresel itt?
-Dom! Te mi a jó fészkes fenét csinálsz ebben a házban?
-Most vet...
-Dom gyere már vissza.-szakitotta félbe az álltalam már jól ismert hang.
-Jane? Te mi a faszt csinálsz itt hivtalak agodtam.
-Bocsi tesó nem tudtam hogy bekell számolnom a hon létemről.
-Nem kell de azért szólhattál volna.
-Most lépnél?
-Jane
-Tünés.és elzavart én pedig majdnem elsírtam magam úgy rohantam el.
-Kayla várj.-kiabált utánnam Dom
-Hagyj békén!
-Kérlek.
-Mit akarsz? Élvezed hogy ezt csinálod?Mi ez valami gyerekes bosszú a pofonért?Miért csinálod?Mit tettem el...
És ekkor magához rántott és karjaiba zárt.
-Sajnálom nem így terveztem annyira sajnálom.-mondta és közben simogatott.
-Dom mitcsinálsz?
-Holnap beszélnünk kell bab.De most menj.-hagyott ott de valami megváltozott bennem.Ismertem ez a becenevet.Csak egy ember szolitott így.Az pedig az a fiú volt aki a szomszédban lakott.Az a fiú aki megkapta az első csokom.Az a fiú akinek mindegyik másik csak az utánzata volt.Az a fiú aki csak az enyém volt.Az akit mindig is kerestem.De ő nem lehet az. Ő sosem ártott volna nekem
YOU ARE READING
Dráma?Akkor Dráma!
FanfictionAz életem szokványosnak mondható volt.Egészen addig amíg első szerelmem vissza nem tért a városomba és nem lett a dráma tanárom.És a baj nem is lett volna akkora ha egy este nem rohanok el.És utána már azt sem tudtam hogy pontosan ki vagyok.Azt his...