A korházban
-Kicsikém jól vagy?Mit csináltál magaddal?-hallottam meg egy ismeretlen hangot magam melöll
-Ma..ma..maga kicsoda?
-Oh nheee.-és itt egyből sírni kezdett
-Miért sír?
-Én vh..vhagyok az any..any..anyukád.
-Anya?-néztem értetlenül amikor besietett az orvos.
-Eszébe jutott valami?-örömködött az orvos de csak addig amígy anyu meg nem rázta a fejét.A Doki kihívta anyut a kor terem elé,de az ajtót nyitva hagyták és hallottam miről beszélnek.
-Sajnálom hölgyem de Kellynek emlékezet kiesése van.És nem tudjuk megmondani,hogy mikor jöhet neki vissza.Sajnáljuk,de már ma délután haza vihetik.
Anyukám vissza jött a korterembe majd neki állt össze pakolni.
-Anyu megyünk haza?-kérdetem meg
-Igen kicsim készülödj te is.Haza érés után:
-Kelly gyere le jobb ha most mindenki bemutatkozik hátha elkezdesz emlékezni valamire.-kiabált fel anyu.Egyből rohantam is le a lépcsőn.Mikor leértem nagyon sokan vártak.Legalább voltak vagy hatan.
-Na kicsim elöször is elmondjuk te ki vagy.Kelly Scott a neved.A mi örökbe fogadott lányunk vagy.Már egész pici korod óta itt élsz Californiában velünk.Ő itt a testvéreid Dave és Daniel Levis ők az iker báttyáid.Ez a gyönyörűség itt mellettem Selena Levis ő egy idős veled.A másik szépség pedig a hugod Cornelia Levis.Én az anyukád vagyok ő pedig az apukád.Igazából ennyi és a doki azt mondta,hogy segítene ha holnaptól suliba járnál,de sajnos a sajátodba nem mehetsz vissza.Így az LA Jefferson gimibe mész,oda járnak a tesóid is.Első nap a suliban
Ahogy sétáltam befelé féltem mert teljesen egyedül voltam.A tesóim már a kapuban magamra hagytak.Egyre beljebb mentem és egyre röbben néztek meg engem.Majd egy srác beállt elém és rám mosolygott.Nagyon ismerős volt.
-Jace Sherwood vagyok.
-És Kelly Scott.
-Örülök,hogy végre megismerhetlek.Én amúgy a szembe szomszéd vagyok.
-Én is örülök így végre valakit ismerek.-itt Jace nagy mosolyal nézett rám majd át karolt.Én megilyedtem de ezt érezte is mert mégjobban magához huzott.Bemutatott a haverjainak.És végre nem éreztem magam egyedül.1 hónappal később
Anya egyre szigorúbb lesz velem.És apával folyton miattam veszekednek.Mint kiderült Selena és Cornelia utálnak.De Jaceék azt mondják már azóta hogy náluk vagyok.Jace mesélt arról,hogy neki nagyon furcsa,hogy fél évvel ez elöttig még sosem láttak a Levis házban.Pedig én mondtam nekik,hogy már pici korom óta itt vagyok.De utánna ezek a barmok neki álltak röhögni majd azt mondták gyanus vagyok szerintük csak loptak maguknak egy szép lányt is.Annyira hülyék folyton azzal piszkálnak,hogy milyen szép lány vagyok meg ehez hasonlók.De csak mert tudják,hogy ez engem zavar.De birom őket nélkülük nem tudom mit kezdenék magammal.Bár a nagyobb probléma az az hogy Jace kezd egyre jobbn tetszeni nekem.De félek,hogy ez fordítva nem így van
YOU ARE READING
Dráma?Akkor Dráma!
FanfictionAz életem szokványosnak mondható volt.Egészen addig amíg első szerelmem vissza nem tért a városomba és nem lett a dráma tanárom.És a baj nem is lett volna akkora ha egy este nem rohanok el.És utána már azt sem tudtam hogy pontosan ki vagyok.Azt his...