10.Rész

389 14 3
                                    

Kayla

Nem teljesen emlékszem a Domnál történő dolgokra da egy kép megmardt.Az ahogy ellökött magától és azt üvöltötte nekem könnyes szemekkel,hogy ne játszak vele és hogy barátnője van akit szeret.Én itt lefagytam aztán utánna bögve kirohantam.Hiba volt!Ugyanis ahogy rohantam a múltkori úton elkaptak.A meghalt szüleim vagyona miatt elraboltak,mert valahogyan megtudták,hogy az egészet én örököltem.De szerencsére még csak a felét tudttam levenni.4 évet töltöttem náluk,de három évig nem tudtam ki vagyok.Valamilyen uton modón elintézték,hogy amnéziám legyen.Az után azt mondták nekem,hogy én egy örökbe fogadott testvérük illetve lányuk vagyok.Volt két bátyám egy nővérem és egy hugom.Apukám csak 1 évig volt velünk,mert megunta,hogy mindig véd engem.Az utánna lévő két év volt a legborzalmasabb időszak az életemben.A testvéreim többször is bántottak.De én már csak erre emlékszem.

4évvel ez elött

Csak rohantam az erdőben amikor valaki hirtelen földre rántott és a azt sutoggta maradjak kusban.Féltem,de abban reménykedtem,hogy Dom ma is elindul utánnam.De itt hirtelen elsötétedett minden.Mikor legközelebb tudatomnál voltam akkor egy ágyhoz voltam kikötözve.Be jött egy házaspár féleség és a pasi egyből el oldotta a köteleket a kezemről és biztatóan rám mosolygott.Ilyenkor még egy picit bizakodtam,hogy minden rendben lesz és ez csak egy nagy félre értés.
-Rendben kislány csak annyi lenne a dolgod,hogy nekünk adod a hagyatékot és már mehetsz is el innen
-De én még nem kezelhetem a pénzt.-mondtam ilyedten
-Kislány tudjuk,hogy ez nem igaz.Szóval csak add nekünk és mehetsz vissza az erdőbe.
-De nem értik?
-Rendben ahogy akarod.Jhon kötözd vissza,de mostmár a lábát is kötözd ki,de terpeszben hátha az ikreknek megjön hozzá a kedvük.-mondta a nő majd kisétált.A férfi megtett mident amit a nő mondott neki,majd oda lépett hozzám és puszilt lehet a homlokomra majd ő is kiment.

Fél év múlva:

Minden nap bejöttek és minden nap követelték a pénzt.Minden nap elmondtam nekik hogy nem megy.De ezt sosem hitték el.De én meguntam és inkább kértem egy felhatalmazásra alkalmas papírt és Johnt fel hatalmaztam hogy azt az összeget amit most kezelhetek le vehesse.Le vették,de engem nem engedtek el.A pénzemből éltek és engem még mindig kikötözve tartottak.Egyik nap John feljött és ki kötözte a lábaimat és a kezemen a köteleket meg lazította.
-Most elmegyünk itthonról pár napra kérlek vigyázz magadra.-majd ezután kisétált.Amint hallottam a kocsinak az indulását kiszedtem a kezemet a kötélközül.Ennek hála rohanhattam is ki.El akartam menni innét,de lépcsőn egy ütést éreztem a fejemen majd legurultam a lépcsőn.Az utolsó amire emlékszem az egy lány hangja volt.
-Szia Selena vagyok.-mondta majd el sötétült minden.

Dráma?Akkor Dráma!Where stories live. Discover now