Dráma?Akkor Dráma!

15.Rész

Másnap reggel amikor felkelltem,az ágyból nem mertem kikelni,mert még mindig ott volt bennem a félelem,hogy mi van akkor ha álmodtam az egészet és Selena már az ajtóm elött vár.De amikor óvatosan felültem megnyugodtam.A számomra legkedvesebb szobában találtam magam.Az ismerős zöld tapéta a rengeteg ruha eldobálva a földön.És a fal amin életem legboldogabb pillanatai voltak kirakva.Azt a falat nézve eszembe jutott az összes boldog emlék amit át éltem életem szerelmével,az emlék ahogy megcsináltuk a falat.Ezen gondolkodtam mosolyogva amikor valaki kopogott majd illedelmesen bejött a szobába.
-Szerelmem nagyon sok dolgunk van ma.Elkell mennünk orvoshoz,és a rendörségre is.És miután haza jöttünk elmondunk neked mindent.Rendben életem?-nézett rám gyönyörű szemeivel a fiú aki a világomat jelenti.Aggodalom tükrözödött tekintetében,de én csak bollintottam majd kiszáltam az ágyból és számára meglepetés szerüen a nyakába ugrottam.
-Szeretlek szerelmem,el sem hiszem,hogy ez a valóság.-mondtam majd szájon csókóltam a fiút.Ezek után gyorsan felöltöztem az itt hagyott ruháimból majd elindultunk a dolgainkra.
Az orvos nem mondott semmit megvizsgált és azt mondta minden rendben,de kellett valami mintát venni e a feljelentés miatt.Utánna egy gyors épp elme vizsgálatra mentünk,hogy megnézzék mennyire viselt meg az elmúlt 11 hónap.Azt mondták feletébb szokatlan de nem találták semmi jelét annak,hogy valami maradandó pszihés dolgot okozott volna számomra,de azt mondták ezt köszönhetem Jacnek.
Ezek után elmentünk a rendőrségre.Na itt már minden nehezebb volt.Ahogy pontról pontra el kellett mondanom a történteket ahogy felkellett idéznem mindent.Nem bírtam.Iszonyatosan sírtam a történtek miatt.De végül feljelentettük a családomat,vagyis azokat az embereket akik elraboltak engem.
Ez után jött a nagyobb zavarodotság.Amikor haza értünk,vagyis Jacekhez.A nappaliban egy ismeretlen ember ült nekem háttal és mellette ült egy platina szőke hajú nő is.Amikor becsuktuk az ajtót ők egyből felpattantak.A hölgy oda rohant hozzám kisírt szemmel bánatos arcal és megbánást tükröző tekintettel.Nem lehetett magasabb 170 centinél vékony vagyis inkább sportos alakkal és hát középig érő egyenes hajjal rohant oda hozzám majd megölelt.
-Istenem Kayla el sem hiszem,hogy végre a karjaimban tarthatlak.Annyira sajnálom,hogy olyan borzasztó nővér voltam.Ha tehetném vissza csinálnám.Annyira sajnálom hugi.Nagyon szeretlek.Kérlek bocsáss meg nekem.-itt elengedett majd választ várva rám nézett,fájt a szivem amiért nem tudtam neki mit válaszolni hisz azt sem tudtam,hogy ki is ő.
-Sajnálom,de nem tudom,hogy ki vagy így azt sem tudtam,hogy a nővérem vagy.Így ha az megnyugtat kezdhetjük tiszta lappal.-mondtam neki mosolyogva majd én öleltem meg őt.Ő sírva ölelt vissza.
-De most kérlek meséljétek el nekem,hogy valójában ki is vagyok.-kértem meg őket.
-A valódi neved Kayla Howard.Az én nevem pedig Jane Howard.Egy baromi gazdag családból származunk ugyanis milyenk vagyis már lassan a tied a Howard online and Real life club.Ami egy baromi nagy cég és a Howard Rt legnagyobb üzlete amerika több pontján is jelen van.De ami tudnod kell,de kerlek ne kezdj el sírni vagy ne ilyedj meg,de azt tudnod kell hogy most töltötted a 19-et és amikor 13 éves voltál a szüleink meghaltak.-amint kimondta ezeket a szavakat azt sem tudtam,hogy mit mondjak rá.Hogy lehet hogy meghaltak a szüleim.És én hogy lehetek 19 hisz én azt hittem,hogy még csak most fogom tölteni a 18-at.
-Jace akkor én idősebb vagyok mint te?-tettem fel a legelső kérdést ami eszembe jutott.
-Sajnálom szerelmem,de el kell,hogy szomorítsalak én vagyok az idő sebb ugyanis én 20 leszek.De megne kérdezd hogy mégis hogyan végeztem idé.-röhögött majd magához szoritott.Én pedig boldogan bújtam oda hozzá.
-Szeretlek.-mondtam neki
-Én is szeretlek manó.-mondta nekem majd megpuszilt.Csak hogy itt az asztalnál ülő srác megköszörülte a torkát.
-Oh akkor biztos te vagy Dominic.-mondtam a srácnak mosolyogva.Ahogy így néztem talán a nővérem pasija lehet.
-Igen Dominic Sherwood vagyok.
-Remek,de akkor mi most felmehetünk Jacel?-kérdeztem mosolyogva
-Kayla neked haza kéne jönnöd velünk.-mondta Dominic
-Nem akarok illetlen lenni,de nekem ez a hely az otthonom.Az elmúlt 4 évet biztosan itt töltöttem,de lehet többet is.Ide köt minden.Sajnálom,de nem fogok elmenni innen.Eddig is itt éltem és továbbra is itt fogok hacsak Jacet nem zavarja.-mondtam még mindig mosolyogva mert csak Jacel való jövömra tudtam gondolni.
-Nekem még jó hogy nem baj szerelmem.-mondta majd kaptam egy homlok puszit.
-De engem zavarna.-mondta Dom
-Ellenben én azt leszarom.Ne haragudj,de eddig bírtam.Lehet valamikor ismertelek,de biztos nem voltál olyan fontos hogy egy hangyányit is emlékezni akarjak rá.Telibe szarom,hogy téged mi zavar és minem.Semmi közöd nincs hozzám Jane és Jace mondhattja amit szeretne,de neked nincs egy szavad sem ha mi beszélünk.Szóval ahogy látom egyiket sem zavarná ha maradnék ez álltal most szépen meg kérlek hagyd el ezt a házat.-adtam ki magamból mindent.
-Ezt megbánod Kayla ha eszedve jut ki vagyok.Tudod én szerettelek.
-Remek lehet,hogy én is szerettelek,de az a múlt.Én csak Jacet szeretem szóval szia.-mondtam majd kinyitottam neki az ajtót.