SCREAM - Sikolts! [befejezett]

3. fejezet

Scarlett

Miután megettük a kaját, a tűz köré telepedett mindenki, és ivással folytattuk az estét. A sör, majd később egy-egy kör whisky nagy segítséggel volt a lelkiállapotomra, és egyre könnyebben ment a nevetés. Caroline és Zoey között ültem, és kezdett minden vicces lenni. Kitaláltuk, hogy zenét is hallgatunk, így Zoey elkérte Tyrese-től a kocsi kulcsot, és odaállt a tűz mellé az autóval, amiből aztán hangos zene áradt perceken belül. Közben a többiekkel is társalogtunk persze.

- Táncolni van kedvem! – jelentette aztán ki Caroline, mikor a kocsiban, a CD-lejátszó számot váltott. Felállt, és felrángatott minket. Táncolni kezdtünk csak úgy össze-vissza. Zoey odament Angie-hez, és őt is felhúzta. Szó nélkül szórakoztam tovább. És ez így folytatódott egy darabig. Zoey kérlelni kezdte Tyrese-t is, aki nevetve nemet mondott a dologra. Zoey ekkor elkezdte ingerelni a srácot azzal, hogy Angie-vel, - aki szintén nem tudta rávenni Dante-t, hogy csatlakozzon – egymással táncoltak. Grant ebben lehetőséget látott, és Care mögé lépett. Caroline kivételesen tűrte a dolgot. Én pedig úgy döntöttem, egyelőre elég lesz a táncból. Újból helyet foglaltam, és egy új pohár whisky-kólát kortyolgattam. Aztán, mikor rá akartam gyújtani, az öngyújtóm megadta magát. Bár próbálkoztam, nem értem el vele semmit. Éppen azon voltam, hogy a tábortűzhöz lépek, és meggyújtom annak a segítségével, mikor valaki odatartotta az öngyújtóját. Felnéztem, ahogy kifújtam a füstöt. Dante volt az.

- Leülhetek? – kérdezte. Vállat vontam. Ezt igennek vette, és helyet foglalt mellettem. – Hogy érzed magadat? – kérdezte aztán, és közben ő is meggyújtott egy szál cigit.

- Remekül! – bámultam előre a még mindig táncoló lányokra. Ty nyála csak úgy csorgott a barátnőm után. Ez vicces volt, mert Dante még csak a saját barátnője irányába sem pillantott. Nem tudtam, mit mondjak.

- Régen beszéltünk már... - szólalt meg ő. Bólintottam. – Figyelj, Scar... - kezdett volna vele, mikor lefagytam. És ő is rájött, hogy mi történt. A keze megállt a levegőben. Óvatosan rápillantottam, és találkozott a tekintetünk. Scar... Csak ő hívott így. Ez az ő kiváltsága volt... mikor még együtt voltunk. És hallani ezt a hülye kis becenevet... furcsa érzéssel töltött el. – Khmm.. úgy értem Scarlett. – tette hozzá aztán. – Csak azt akarom mondani, hogy... szeretném, ha nem csinálnánk ezt.

- Mármint... micsodát? – kérdeztem rá.

- Ezt a feszültséget. Senkinek sem tesz jót. – válaszolta. – Úgy értem... muszáj nekünk kellemetlenül éreznünk magunkat, amikor egymás társaságában vagyunk? Közös baráttokkal. – azt akartam mondani, hogy igen, muszáj. Muszáj, mert fogalmam sincs, mit akarok. Muszáj, mert sokkolt, amikor megláttam az autóját a házunk előtt. És igenis muszáj, mert a barátnője voltam, és most itt van egy másik csajjal. És kínomban elbőgném magam. De nem lehettem ekkora szemét. Úgymond közös megegyezés alapján szakítottunk. Elvileg harag nélkül váltunk el. Nem tudtam kibogozni, miért érzem akkor azt, amit. De ahelyett, hogy ilyeneket mondtam volna, csak elmosolyodtam.

- Nem, Dante. Nem muszáj. – feleltem. Az arcomat fürkészte. Olyan volt, mint régen. Mikor nem tudta eldönteni, volt-e valami baj, és próbálta kiolvasni a tekintetemből. Akkor általában sikerült neki. Inkább előre bámultam. – Csak tudod, meglepett, hogy te is itt vagy. Zo nem mondta el, kiket hívott meg. És Angie-ről sem tudtam. – jegyeztem meg.

- Értem. – felelte. – Nos, Angie-ről igazából csak Grant tudott. Ő és én két hónapja vagyunk együtt. –mesélte.

- Hát... - fordultam felé, halvány mosolyt erőltetve az arcomra. – Sok boldogságot.