SCREAM - Sikolts! [befejezett]

7. fejezet

Zoey

Felsikoltottam. Ty a földön feküdt, Grant pedig rajta, és leadott neki egy balost. Düh árasztott el. Ty sikeresen kivédte az ütés jobbos párját.

- Álljatok le! – kérte Angie is.

- Grant! – üvöltöttem rá az agresszív srácra. – Valaki csináljon már valamit! – kértem aztán, mikor a fiúk ugyanúgy hemperegtek a földön, egymást próbálva alulra nyomni, és ütést bevinni a másiknak.

- Elég volt! – kiabált rájuk Scarlett. Ekkor Dante odalépett, és sikeresen felrántotta Ty-t. Grant felpattant, és próbálta elkapni őt, de Dante felém lökte Ty-t, míg a másik srácot megállította.

- Grant, a francba is, maradj! – fordult aztán szembe vele, mindkét karjánál tartva őt.

- Engedj! – próbált szabadulni az említett.

- Nem engedlek! – felelte Dante.

- De miatta van az egész, hát nem érted? – kérdezte Grant vicsorogva. – Miatta vagyunk most itt. Ő hozott ide minket, elzártan mindentől. Ő mondta, hogy ez itt biztonságos, hogy semmi bajunk nem lehet. – üvöltötte aztán, végig Ty-on tartva a tekintetét. Ty remegett az idegességtől. Éreztem, ahogy belékaroltam, hogy még csak eszébe se jusson nekiesni Grant-nek. – De hazugság volt! Nem vagyunk biztonságban, valaki itt van, és miatta ölte meg Caroline-t! – folytatta az üvöltözést, Ty felé intézve a szavait. Ekkor Dante hátra pillantott. Elkaptam a tekintetét, miután pillantást váltott Ty-jal. Mélyen a szemembe nézett.

- Grant, ez nem az ő hibája. – mondta ki aztán lassan a szavakat, hogy Grant is megértse. Azonban ő megforgatta a szemeit. - Nem tudhatta... Honnan tudta volna, hogy ez történik majd? – kérdezte tőle Dante. Én pedig áldottam az eget, hogy ő tartja magát. Legalább ő.

- Nem érdekelsz! – rázta le magáról a tartó kezeket Grant. Mikor mindenki ugrott volna, hogy hátha újból próbálkozik valamit, ő elnevette magát. – Nyugodjatok le! Ha ennyire véditek a kis hercegnőt, akkor meghagyom nektek... - köpte a szavakat.

- Nincs több veszekedés! – jelentette aztán ki Scarlett. – Ha veszekszünk, mindenki dühös, vagy fél. És nem tudunk arra koncentrálni, amire kellene. – tette hozzá.

- Ha ezt akarjátok! – jegyezte meg Grant epésen.

- Remek! Ezt megbeszéltük! –bólintott rá Dante is, nyomatékosan nézve Grant-re.

- Jól vagy? – fordultam aztán Ty felé. A szemöldökénél felszakadt a bőr. Odanyúltam, és óvatosan vizsgálgatni kezdtem.

- Jól vagyok, ne aggódj. – erőltetett magára egy halvány mosolyt, aztán megfogta a kezemet, és szorosan tartotta. Ebből erőt merítettem.

- Menjünk innen! – szólalt aztán meg Angie. – El kéne tűnünk innen. – nézett lopva Dante-ra. És Dante elkapta ezt a pillantást.

- De a kocsi... A másik kocsi a tűzhelynél van. – mondtam aztán.

- Akkor menjünk el érte. – felelte erre Dante.

- Én addig beteszem... Care-t. Ebbe a kocsiba. – mondta Grant halkan. Dante bólintott.

- Akkor hozd a kocsimat utánunk. – ajánlotta neki. Grant bólintott.

- Indulj, amint látod, hogy gázt adok. – fordult a fiú felé Ty. Már féltem, hogy Grant hogyan reagál erre, de nagy meglepődésemre, csupán bólintott.

- Scarlett, gyere! – szóltam vissza a barátnőmnek, amikor elindultunk négyen a kocsi felé, deő mozdulatlanul álldogált továbbra is.

- Megyek Grant-tel. – mondta, miután vett egy nagy levegőt. Úgy tűnt, nehezen határozta meg ezt a döntését. De erre Grant is felfigyelt, és megállt a főépület ajtajában, visszanézve a csapatunkra.