SCREAM - Sikolts! [befejezett]

Epilógus

- A bíróság ártatlannak ítéli Dante Jordan-t. A vádlott a tárgyalást követően szabadon távozhat, további eljárás nincs. Az ügyet lezárom! - a bírónő hangja egybeforrt a kalapács koppanásával. Scarlett mellkasán a nyomás megszűnt, és mély levegőt szívva fellélegzett. Mellette Zoey is ugyanígy tett, és megszorította Ty kezét. Scarlett mosollyal az arcán nézte Dante tarkóját, akinek eddig idegesen megfeszült vállai most elernyedtek, és a fiú hátrapillantott. Tekintetük összeforrt, Dante elégedetten veszett el a zöld szempárban. A bírónő lassan felállt, és kiment a teremből. Ekkor Dante szülei, akik az első sorban ültek, mosolyogva mentek oda fiukhoz.

- Várjuk meg odakint... - mondta Scarlett a barátnőjének, és Ty-nak. Zoey bólintott, és ők hárman elindultak kifelé a teremből, otthagyva Dante-t pár percre a szülei, és az ügyvédje társaságában. Scarlett a ruhája szélét piszkálta. A fekete testhezálló szoknya elegáns volt, megfelelő ünneplésre, és egy megemlékezésre is. Ugyanis ilyen nap volt a mai. Pontosan kettő hónapja esett meg az a nap. Az a rémálom, aminek eredményeként most itt kellett, hogy legyenek. De Dante ártatlan. Kettő hónap után most végre vége ennek az egésznek, és úgy gyászolhatnak, ahogy azt már az elejétől kezdve kellett volna. Végre megpróbálhatják feldolgozni ezt az egészet, anélkül, hogy bárki is a nyakukra járna, anélkül, hogy azért kéne aggódni, hogy valakit közülük elítélnek-e azért, mert megvédte a barátait. Nem... végre visszakapták az életüket. Hiányosabb volt, mint ezelőtt, és hosszú folyamatnak néztek elébe, de ott voltak egymásnak. Mikor a nagyterem ajtaja kinyílt, Dante lépett ki rajta, és feléjük indult. Scarlett felállt, és már készen is állt az ölelésre, amiben a fiú részesítette őt.

- Sikerült... - suttogta a fülébe. Scarlett az alsó ajkába harapva fojtotta vissza a megkönnyebbülés könnyeit, amik már elhomályosították a szemét. - Köszönöm. - tette még hozzá Dante, és bár Scarlett nem volt tisztában vele, hogy pontosan mit köszön neki a fiú, válaszolt.

- Nincs mit. - mondta, és elhúzódott.

- Gratulálok! - lépett oda Zoey, és ő is megölelte a fiút. Majd Ty is kezet fogott ele, és megveregették egymás hátát.

- Akkor mehetünk...? - tette aztán fel a kérdést Scarlett, és mindenki elkomorult kissé.

- Menjünk. - felelte Dante.

***

Három sír állt egymás mellett. Zoey Ty-ba karolva szemlélte meg mindhárman. Mint már oly sokszor az elmúlt három hónapban. Ezek a sírok a barátaikhoz tartoztak. A barátaikhoz, akiknek élniük kellett volna. De nem így volt, és ez egy olyan helyzet volt számukra, amivel nehéz megbirkózni. De végül Scarlett előrelépett, és a kezében levő fehér rózsát a középső sírra helyezte. Grant sírjára. Zoey követte, és a jobb oldali sír elé lépett. Caroline-hoz tartozott. Mindketten visszaléptek, ekkor pedig Dante lépett előre. A bal oldali sír Angie-é volt. Dante bűntudata néha még most is előtört, amiért a lányt belerángatta az egészbe. Tisztelettel, és alázattal helyezte a rózsát a sír tetejére. Aztán hátralépett ő is. Egy percig némán álltak, magukban felidézve néhány kedves emléket. Dante átkarolta Scarlett-et, tenyerét pont lány hasára téve. Scarlett felidézte a heget, ami Dante tenyere, illetve a ruha alatt rejtőzött, és a lőtt seb miatt maradt hátra. Tudta, hogy ő is majdnem itt fekszik egy sírban. Zoey szipogva dőlt Ty mellkasának. A fiú védelmezőn vonta köré karjait. Dante pedig lenézett a vörös hajú lányra. Scarlett felemelte a pillantását. Egy pár pillanatig összeforrt a tekintetük, majd Dante lehunyt szemmel megcsókolta a lány homlokát. Scarlett tudta, hogy Dante mit érez Angie halála miatt. És kész volt mellette állni, ameddig csak szükséges. És még azután is. Lassan haladtak, de már úton voltak a fény felé, ami annak a bizonyos alagútnak a végén izzott melegen, és reményteljesen...

~VÉGE~