SCREAM - Sikolts! [befejezett]

5. fejezet

Zoey

Reggel édes csókoktól ébredtem.

- Jó reggelt! – került Ty a látóképembe. Elmosolyodtam.

- Szia! – nyújtózkodtam. Aztán jobban végigmértem. – Hová készülsz ilyen korán? – kérdeztem, látva, hogy már felöltözött.

- A fiúkkal elintézzük... - kezdett bele. – Tudod... - Nem igazán tudtam. Még túlságosan reggel volt számomra. Ty látva értetlen fejemet, befejezte a mondat kellemetlen részét. – A szarvast.

- Jó. – feleltem tömören, és felültem. – Én pedig megnézem, mi vanScarlett-el. Ty bólintott, aztán még egy csókot kaptam tőle, és magamra hagyott. Összekészültem, és átsétáltam Scarlett házához. Bekopogtam. Aztán szólongattam. Semmi válasz. Benéztem az ablakon. Scarlett az ágy tetején aludt, a tegnapi ruhájában. – Te jó ég... - sóhajtottam fel, és folytattam a dörömbölést. Végül Scarlett megmozdult, és hunyorogva, de elbotladozott az ajtóig. – Jó reggelt, napsugár! – mondtam neki szélesen vigyorogva.

- Kapd be! – felelte erre, és a fejét fogta. De egy halvány mosoly megjelent a szája sarkában.

- Hogy vagy? – kérdeztem aztán.

- Amint bevettem egy fájdalomcsillapítót, és hatni kezd, remekül leszek! – felelte, és kotorászni kezdett a táskájában. – És amint lezuhanyozok. – tette aztán hozzá.

- Amikor visszajöttünk... akkor még jól voltál. – huppantam le az ágyra mellékesen megjegyezve.

- Ja... Az még az előtt az egy üveg bor előtt volt, amit ezután megittam. – válaszolta.

- Te hülye! – reagáltam le nevetve. – Viszont... tudom, hogy meg kell beszélnünk egy pár dolgot, de ezt szeretném most elmondani... - mondtam halkan.

- Mi az? – kérdezte rögtön, és odajött mellém. Ránéztem, majd elvigyorodtam.

- Lefeküdtem Ty-al! –nyögtem aztán be, mire Scarlett tágra nyílt szemekkel nézett rám. Aztán felfogta, és elvigyorodott.

- Hülyéskedsz! – vádolt meg mosolyogva. Nemlegesen megráztam a fejemet. – Jajj, úgy örülök nektek! – ölelt meg erősen.

- Köszi! – feleltem. Na, és milyen volt? – húzódott el, és én elkezdtem mesélni.

***

- Mi lenne, ha csónakáznánk? – nyögte be Grant csak úgy a semmiből, amikor már éppen készültünk újra tüzet rakni, és a piákat előpakolni.

- Haver, ez nem jutott eszedbe egy órával ezelőtt, amikor még világos volt? – sóhajtott fel Dante.

- Még világos van! – győzködött minket Grant.

- Igen... úgy egy óráig. Aztán teljesen le fog menni a nap. – válaszolta Caroline. Erre senki sem szólt semmit.

- Végül is, csónakázhatunk... - jegyezte meg Dante. Ty is beleegyezően vállat vont, és én is bólintottam egyet. Scarlett csak mosolygott.

- Remek. – sóhajtott fel Care. – Nos, én előbb lezuhanyozom. Addig ti kezdjetek hozzá. – mondta.

- Úgy is két csónak van, megvárom Caroline-t, és utánatok megyünk a másikkal, jó? – mondta aztán Scarlett.

- Akkor már én is maradok. - mondtam én.

- Lealázunk titeket! – röhögött fel Grant. A fejemet ingattam.

Caroline

Úgy terveztem, sietek a fürdéssel. De aztán a meleg víz túlságosan ellazított, és csak álltam a zuhanyrózsa alatt, és hagytam, hogy folyjon rám. Aztán ajtó nyitódását hallottam. Elmosolyodtam. Grant... Nem kellett volna. A tegnap este... Soha nem hittem volna, hogy Grant és én egy ágyba keveredünk majd valaha is. De mióta utoljára láttam, azóta megváltozott. Jó, ugyanúgy egy őrült állat volt, de férfi lett...