A tükrök titka Város a víz alatt

A vita

-Nem.-modta anya-Nem engedem hogy elmenj arra a....Kicsit gondolkozott.Biztos elfelejtette hova is akarok pontosan menni.-Arra a valamire akármi is legyen az mivek Gracehez megyünk.-szólalt meg végül ellentmondást nem tűrő hangon.-A szavak hirtelen törtek rám és csak úgy ömlöttek ki a számon.-Miért nem vagy képes elengedni?Csak Patrickel talákozom.Sétálunk eggyet a Central parkban aztán beülünk egy kávézóba.Különben is mindjárt szülinapom lesz legalább ezért engedd meg.-Miután végeztem a szónoklásommal pár percig néma csendben farkas szemet néztünk egymással.
-Nem.-törte meg végül a csendet.Hanga fagyos volt akár csak a pillantása.Mint a jégcsap.Nem lehetett kiolvasni belőle semmit,hogy éppen mire gondol,mit érez.
-Ez nevetséges-mondtam sértődötten és már fordultam is volna az ajtó felé amikor az hangosan kivágódott és egy ismerős fiút pillantottam meg a küszöbön állni.Egyből felismertem a kopott farmert,a sötétkék kockás inget,a fehér sport cipőt és a szürke kardigánt a vastag,fekete dzseki alatt.Barna haját kicsit összekócolta szél.Arca piros lett a hidegtől.Patrick.Ahogy észre vette,hogy dühösen próbálok kiszabadulni anya szorító ujjai közül amik idő kőzben a karjaimra fonódtak érdeklődni kezdett.
-Hát itt meg mi történt?-kérdezte Patrick és kiváncsian méregetett minket.
-Elmagyaráznád a kedves barátodnak Patrick,hogy nem akarom,hogy elmenjen itthonról?-kérdezte de inkább parancsolta anya a fiúnak elég hangosan.A montad hallatán a fiú összerezzent.Még sosem látta sem ő sem én ilyen mérgesnek.Már szinte rémisztő volt.A feszült csendet a fiú halk,nyugodt hangja törte meg.
-Hallottad anyukádat Lizzy.Nem akarja,hogy elmenj itthonról.Molly kicsit engedett a szorításon amit azonnal észre is vettem és egy határozott mozdulattal lehámoztan magamról a hosszú,vékony de mégis erős ujjakat.Amint szabaddá váltam elkezdtem rohanni az ajtó felé.
-Elizabeth Thompson-ordított utánnam anya-azonnal gyere vissza!Mintha észre sem vettem volna,hogy rámkiabált kitessékeltem a folyosóra Patricket és mielőtt becsaptam volna az ajtót visszaordítottam a saját anyámnak,hogy: -NEM!-majd végre is hajtottam amit elterveztem a fejemben és gyorsan egy hangos csattanással becsaptam magunk mögött az ajtót ezzel magárahagyva anyát a hideg bár otthonos lakásban.Egyedül.