A tükrök titka Város a víz alatt

Örvendtem a találkozádnak,de most búcsúzom

Minden sötét volt.Az orrom hegyéig se láttam.Egy darabig így lebegtem a semmi közepén aztán belehasított a fájdalom a fejembe és felébredtem.A szemem tágranyílt.Egy véres,vicsorgó,óriási szörnyeteg állt eőttem.Arcán és mellkasán egy-egy nagy vágás tátongott.Lapockái közül pedig egy nyílvessző állt ki.Fekete ruháját alavadt vér lepte el.Haja fehér volt akár a bőre.A vékony bőrréteg alatt jól látszottak az erek.Lehajolt,megmarkolta a kabátom hátulját és felemelt a földről.Az ilyedségtől még sikítani sem tudtam.Kinyitottam a szám de egy hang nem jött ki rajta csak levegő.Erre az óriás szélesen elvigyorodott amitől kilátszottak fehér fogai.A metszőfogai ilyesztően élesebbek és nagyobbak voltak a többinél.Úgysem tudtam semmit tenni ezért inkább becsuktam a szám.
-Azonnal engeddje el őket!-ordított Cameron.Megindult felé és ujjával vádlón bökött Morgenre.A férfi egy darabig a plafont nézte mintha nagyon erősen gondolkozna valamin aztán választ adott a fiú kérésére.-Nem.-szólt és gonosz vigyorra húzta a száját.Így pont úgy festett mint amikor Cameron önelégülten mosolygott.Morgen előhúzta a saját pálcáját és a két ajtófélfára rajzolt egy-egy lángoló lakatot.A két rajz elkezdett kéken világítani aztán két fénycsóva tört elő belőlük amik Cameronék felé repültek.Mintha neki csapódtak volna egy láthatatlan falnak ezernyi darabra robbanték amik porrá váltak és egy kékes fényeű racsú kalitkába zárta a három álldogáló tinédzsert.Patrick hozzá akart érni de Morgen rászólt.-Én nem tenném a helyedben!Ha hozzáérsz úgy megráz az áram,hogy akár bele is halhatsz.-mondta majd a fogvatartóm felé fordult.-Alexander,te hagyd itt a lányt és szólj Michaelnek,hogy nyisson meg egy portált!Elmegyük!-erre csak bólintott egyet,hozzávágott a falhoz aztán sarkonfordult és végigrohant egy folyósón.Morgen a kínos csendben álló csapathoz fordult.-Örvendtem a tálkozásnak,de most búcsúzom.-ezt félig Maiának mondta.Biccentett egyet és egyre mélyebbre nyomta a kést a lány bőrébe.A penge alól vér folyt elő ami szép lassan végigszánkázott a nyakán.Szeméből könny buggyant ki ami végigfolyt az arcán.
-Ne!Hadja abba!Ne bántsa!-könyörgött Cameron.
-Azt akarod,hogy ne bántsam?Rendben.Megígérem,hogy egy haja szála sem görbül majd meg.-szólt míg Maiát bámulta.Hirtelen vérfagyasztóan elkezdett nevetni majd Cameronra emelte a tekintetét.Egy pillanat alatt elvette a kést a lány nyakától aki ernyedten a földrerogyott.Könnyes szemét Cameronra emelte és ajkaival köszönömöt formázottA telihold vakító fénye végigsiklott a pengén ahogy átszelte a levegőt,átrepült két rács között és belefúródott Cameron szívébe.