A tükrök titka Város a víz alatt

Démonok

Egész este azon gondolkoztam ami reggel történt a kávézónál.Nem tudtam kiverni a fejemből a fekete hajú lányt és fiút,a vonagló furcsa fiút és a szőke gyilkost.Olyan tisztán emlékeztem rá mint más normális emberek a saját nevükre.Végül belefáradtam a sok gondolatba ezért elaludtam.

Álmomban a lakást feldúlták és anya is eltűnt én itthon álltam a nappaliban egyedül és a földet bámultam.Lábaim felmondták a szolgálatot és összerogytam.Elkezdtem sírni.Morgást hallottam a hátam mögül.Megfordultam és az ijedségtők hátratántorodtam.Egy fehér pikkelyekkel borított polip szerű előlény állt mögöttem.Szájaból és üresen tátongó fekete szemgödreiből skarlát vörös,ragacsos vér fojdogált.Karmai fehér tőrökre hasonlítottak amikkel azzonal le is csapott rám.Felébredtem és bementem anya szobájába megnézni,hogy legalább ő tud-e nyugodtan pihenni.Ő békésen aludt a puha takaró alatt.Semmi nem ébreszthette volna föl.Kivéve talán ez.Betört egy ablak és anya kétségbeesett sikolyát hallottam a hátam mögül.Visszarohantam a szobába és ugyan azt a lényt láttam kimászni az ablakon kezében az eszméletlen anyámmal ami álmomban is megjelent.Egy puffanás és már csak én voltam a szobában.Befutottam a konyhába majd egy éles késsel a kezemben vissza a szobába.Kinéztem a betört ablakon a lény még ott ült az ablak alatt és matatott valamivel a földön.Elhajítottam az alkalmi fegyver.A kés beleállt az egyik csáp szerűségbe.Az felsikított,dühödten nézett rám és elkezdett felmászni a falon míg anyát odalennt hagyta.Mire felért a negyedik emeleti ablakhoz és még mimdig ott álltam egyhelyben mintha gyökeret eresztett volna a lábam a fába.Úgy mint az álmomban lecsapott karmaival én pedig félreugrottam a csapás elől ezért a lény karmait a fényes parkettábba vályta bele.Ahogy látta,hogy nem tud elpusztítani felordított egyet és felém közeledett.Én futásnak eredtem.A lény tovább üldözött végig az egész lakáson amíg valamiben meg nem botlottam és hasra nem vágódtam a kemény padlón.Úgy láttam mintha az egy pillanatra elmosolyodott volna.Az ilyedségtől összekuporodva feküdtem a hideg padlón és vártam a halált.Hallottam ahogy a lény felsikít,egy penge suhanásat és ahogy a padlórazuhan a szörny.Felültem és láttam a szőke fiút aki reggel a kávézónál megölte azt a másik valamit.Kék szeme csak úgy vakított.Láttam azt is,hogy a lény lángrakap és egy pillanat alatt semmivé foszlik.A fiú rámnézett kék szemeivel és elindult felém.
-Nehogy ide gyere!-üvöltöttem a Megmentőmre.
-Az az izé csak egy volt a többmilliárd démon közül és előbb utóbb azok is rád találnak úgyhogy el kell tűnnünk innen.Biztonságos helyre viszlek.
-Micsodák?
-Démonok.Olyan teremtmények amik képesek megszállni akármit.Legyen az állat vagy akár ember.Akit az utcán megöltem az egy fiú volt csak megszállták.
-Anya!-ordítottam és az ajtó felé kaptam a fejemet.
-Mi?-választ nem kapott,mert én már rohantam is.Félrelöktem a fiút,lerohantam a lépcsőn és ki a bejárati ajtón oda ahol anyát láttam utoljára.De nem volt ott.Eltűnt.