A tükrök titka Város a víz alatt

Alice

-És hogy áll a szerelmi életed?-kérdezte két korty kávé közöztt.
-Hogy mivan?-röhögtem bele a saját forró itallal teli bögrémbe.-Ez meg mégis milyen kérdés?
-Tudod ez a barát-barátnő dolog.
-Pillanatnyilag nekem nincs senkim-kicsit kihúztam magam ültömben.-Neked?-kérdeztem vigyorogva?
-Nekem sincs.
-Szerintem ez nem fog túl sokáig tartani.-vihorásztam.
-Ezt meg hogy érted?-nézett rám kíváncsian.
-Nézz csak oda-mutattam egy Patrick mögött ülő lányra.Szőke haja szétterülve pihent a vállán.Barátságos kék szemei voltak.Barna csizmát,farmert és egy puha,fehér kötött kardigánt viselt.-Mióta itt vagyunk folyton téged figyel.Tuti,hogy tetszel neki.
-Szerelem első látásra-sóhajtott álmodozva.
-Te hiszel benne?
-Miért is ne?-vonta mag a vállát.A lány ahogy észrevette,hogy őt figyeljük elvörösödött és gyorsan visszafordult a saját poharához.
-Megyek ide hívom-álltam fel kicsit nehézkesen-mivel a lábaim elzsibbadtak-az asztaltól.
-Lizzy ne!-próbálta oda súgni nekem de nem figyeltem rá.Oda sétáltam a lányhoz.
-Szia Lizzy vagyok-üdvözöltem kedvesen-nincs kedved odaülni hozzánk?-fordultam a saját aszlalunkhoz.Ő is félénken bár odanézett.Patrick minket bámult és amikor látta,hogy feléfordulunk integetett nekünk.
-Nem is tudo....-mondtam eléggé halkan félig magának félig nekem.
-Na gyere-megragadtam a csuklóját és odahúztan az asztalunkhoz.Intettem Patricknek,hogy csússzon arréb.
Patrick megpaskolta a díványt,hogy üljön csak le oda mellé.
-Amúgy hogy hívnak?
-Alice Fair.
-Szia én Patrick Evan vagyok.-vigyorodott el Alice mellett ülő fiú.Én magamban röhögve figyeltem a jelenetet.
-Akkor én hagylak is titeket beszélgetni-álltam fel a helyemről és ültem át Alice eddigi asztalához.Patrick egy Segíts nézéssel rám pillantott de én csak elvonultan.Leültem de pár perc múlva vissza néztem rájuk.Láttam jól elvannak.Kb egy órányi beszélgetés és kuncogás után Alice felállt a helyéről és elégedett mosollyal az arcán kisétált a kávézó ajtaján.
-Na hogy ment?-kérdeztem miután elfoglaltam a Patrickel szemben lévő díványt.Neki is ráfagott ugyanaz az elégedett mosoly az arcára mint Alicenak.
-Jól vagy?Úgy nézel ki mint akit fejbekólintottak egy fadarabbal és most csillagokat lát a szédüléstől.
-Úgy is érzem magam csak nem csillagokat hanem szívecskéket látok a fejem körül táncolni.
-Szóval jól ment.
-Jól.Nagyon jól.Randizni fogunk.
-Komolyan?
-Igen.
-Büszke vagyok rád-ütöttem meg gyengéden a vállat.
-Én is magamra.Nagyon jól elbeszélgettünk.
-Ennek örülük.És mikor lesz a kis összejövetel?
-Jővő hét kedd.
-Ma milyen nap van?-gondolkoztam(megint)hangosan.
-Péntek.
-Akkor mindjárt itt van.
-Tudom.De neked nem kéne valakit találni?
-Nem.Most megvagyok így.
-Oké-mondta a fiú és ledöntözte az utolsó korty kávét a torkán.