A tükrök titka Város a víz alatt

Régi ismerősök és új barátok

Nem fáztam még soha életemben ennyire ezért úgy döntöttem hozzábújok a még mindig a kezemet szorongató Cameronhoz.A teste melegsége forrósággal öntötte el előszöl a karjaimat.Majd szép lassan az egész testemet bejárta a futótűzként terjedő csodás érzés,hogy megölelhetem a fiút.Kinyitottam a szemem és földbe gyökerezett volna a lábam ha lett volta egyáltalán talaj.Egy nagy jégtábla szerűség felé szálguldottunk ami csodálkozásomra az előttünk lévő négy embernek egy kicsit sem ártott.Egyszerűen átmentek rajta mint szellem a falon.Amikor már mindenki átjutott én pedig megint kinyitottam a szemem (miután attól tartottam,hogy meghalok újra becsuktam)megláttam,hogy egy tisztáson fekszem a puha,selymesen lágy,zöld fűben.Valahol egy patak csordogált.Madarak csodás énekét vitte a szélt mindenfelé.Már hajnalodott.Az erdőt alkotó fák árnyéka feketént táncolt a pázsiton.Amikor épp fel akartam kelni a földről egy pihe-puha valami rám vetette magát.Egy nagyon pici ló volt az.Az első példájat még három másik követte.Elindultam a többiek után figyelve arra nehogy eltapossam az egyik vidáman ugrandozó kicsi állatot.
-Látom megtaláltad Edward Volpyjait.-mondta Alice-Annak ellenére mekkorák nagyon nagyot ugranak.
-A micsodákat?-kérdeztem röhögve,mert a pici lovak dús bundája csiklandozta a csupasz karom.
- A Volpy is egyfajta tündér állat.Olyanok mint az apró lovak csak a földhözragadtak őket sem látják.A Volpyk között is több fajta létezik.Van amelynek szárnya van,vagy esetleg szarva,vagy a vízben él de olyan is létezik amelyil alakvártásra is képes.Az a legritkápp féle képesség.De Emily képes rá.-simogatta meg az egyik arra ugrándozó pej Volpy kis fejét aki most vékony hangon nyerített .Addig beszélgettünk még Alice-zal a Volpykról,hogy észre se vettük mikor oda értünk egy kőből épült takaros kis házhoz aminek a kéményéből lustán szálltak fel a füstfelhők.Alice megérintette a falat az ajtó mellett.Egy kis várakozás után megjelent az ajtóban egy fekete hajú férfi.Hosszú bíbor vörös köpenyt viselt.Alatta pedig farmert és egy sima fekete pólót.Látszott rajta,hogy fáradt.A szeme alatt nagy sötét foltok égtelenkettek.Haja szénaboglyaként ült a fején.
-Alice!-mondta miközben szorosan magáho ölelte a lányt.Hangában öröm keveredett a meglepettséggel.-Hogy van az én kedvenc tanítványom?
-Nagyon jól.-mondta boldogan Alice.
-A lebegő fiú szerintem segítségre szorul.-mondta a varázsló Alexet méregetve.
-Ezért jöttünk ide.-vágtam a beszélni készülő Alice szavába.-Reméltük,hogy tudsz nekünk segíteni.
-Ááá...Elizabeth Thompson.Örülök a találkozasnak.-mondta és megrázta a kezemet.
-Honnan ismeri?-kérdezte Cameron.
-Én vagyok a legfőbb varázsló.Ebből kifolyólag mindenkit ismerek ifjú Cameron Harris.-mondta gúgyosan a varázsló hatalmas vigyorral az arcán.Cameron úgy nézett mint akit pofon vágtak.
-Bocsánat,hogy megzavarom ezt a fura beszélgetéseteket de nem tudnál segíteni Alexen.
-De.Kerüljetek beljebb.
Ahoz képest,hogy kívülről mennyire kicsinek látszik a ház belül hatalmas.Edward először megvizsgálta Alexet és egy varázslat segítségével kiszedte egy szellempenge darabját a sebből amit Maia nem vett észre annyira belefúrta magát a fiú húsába.Oda ment a polchoz amin rengeteg üvegcse kapott helyet.Elvett néhányat majd egy nagy üstbe öntötte a tartalmuk egy részét.Különféle gyógynövényeket is használsz a folyamat során.Szárított és friss formában is.Nemsokára el is készült a főzet ami meggyógyítja Alexet.A varázsló beleöntött egy pohárnyit a fiú szájába.Alex köhögött párat majd felült és hasát szorongatva nyöszörgött.Bár a seb a főzettől már begyógyult a véres szakadás az ingén még mindig ott volt.Körbe nézett a kör alakú helységbeb.Majdnem hanyatt dőlt amikor Edward egy pszihopata módjára az arcába vigyorgott.-Edward Peterson.A megmentőd.-vigyorgott és kezetnyújtott Alexnek.
-Alex Whitelight.-motyogta a fiú és megrázta a férfi kezét.Érezte,hogy Edward hirtelen támadásától szaporábban veszi a levegőt.

Valaki eszeveszettül dörömbölt az ajtón.Grace odacsoszogott és szélesre tárta.Épp nyitotta volna ki a száját,hogy leteremtse az idegent amikor az egy deszkát emelt fel a földről.A fába belevert szögek megcsillantak a sápadt holdfényben ahogy az illető a magasba emelte a tárgyat és lecsapott vele.De Grace észrevette mire készül.Úgy mozgott mint egy árnyék.Puha léptei nem is hallatszottak a poros kőpadlón.Berohant a szobájába.Feltúrta az összes fiókot a pálcája után kutatva.Amikor megtalálta diadalmasan a magasba emelte azomban az ilyedségtől el is ejtette.Az a valaki nemrég még a bejárati ajtóban állt most figyelmesen és csendben mustrálta a nőt.A pálca vége az üdődés hatására sárgán kezdett szikrázni.Ekkor az idegen egy konyhából származó serpenyővel akkorát vágott a fejére,hogy elájult.Mielőtt azomban a padlóra zuhant volna meglátta támadója arcát.Michael Gladwin.Morgen régi barátja.Most pedig a leghűbb szolgája.

-Megnyithatok nektek egy portált.-vallotta be Edward kicsit vonakodva miután elmondtuk neki azt,higy mi történt az elmúlt pár órában.-De ez maradjon köztünk.Nem akarom magamra haragítani a Szövetséget.