A tükrök titka Város a víz alatt

Halál közelben

A haláli csendet három vérfagyasztó sikoly törte meg.Maia a szája elé kapta a kezét,én a rémülettől majdnem elájultam és csak magam elé bámultam,Alice pedig odakúszott a tágra nyílt szemű Cameronhoz.A fiú abban a pillanatban eldőlt és hangos puffanással ért földet.Alice kirántotta a kést a fiú mellkasából.Bár a fegyver már nem állt ki rémisztő módon Cameron szívéből mégis nagy,tátongó véres sebet hagyott maga után.A vörös folyadék egy helyen pirosra átszínezte a fiú kék ingét.Amikor feleszméltem már Maia rohant is a vállát fogva az idő közben a földön mozdulatlanul elterült Cameron felé.Már ő oda is ért amikor feltápászkodtam a földről és könnyemel küszködve,kicsit szédülve de oda vánszorogtam én is a többiekhez.
-Próbálkozhattok.-szólt Morgen.-Onnan nem jutnak ki egy könnyen.-miután végzett a kioktatásulkkal szép nyugodtan elvonult.Bakancsa sarka nagyokat koppant a hideg kőpadlón.Mindenről megfeledkezve haladtam az ernyedten heverő test felé.Nem hallottam ahogy Maia rám ordít,hogy.-Ne!Ne csináld!Ez őrültség!-De már túl késő volt.Az ujjaim ráfonódtak a rácsokra.Hirtelen bizsergés áramlott szét az ujjaimon át végig az egész testemen.De csak a halott Cameronra tudtam gondolni.Arra,hogy soha többé nem láthatom.Arra a fiúra gondoltam aki megmentette az életemet.Arra az aranyos szőke hajú fiúra aki azóta tetszett mióta először megláttam.Tisztán láttam magam előtt az élettel teli,vidám arcát.A szép,igéző,kék szempárt és a csillogó arany hajkoronát.Aztán visszatértem a jelenbe.Abba a borzalmas jelenbe amiben előttem haldoklott az az ember aki életem első igaz szerelme volt.Viszont valami megváltozott.Eltűntek a rácsok és mindenki hitetlemkedéssel teli szeme(kivéve Cameroné akinek le volt csukva a szeme)rám fókuszált.Aztán észbekaptak és a földön heverő fiúhoz fordultak.Aztán csoda történt,a pár perce még halottnak hitt fiú kinyitotta a szemét és motyogott valamit az orra alatt.-Lizzy...
-Gyertek.Hadjuk magukra őket.-mondta Maia és felállt.Patrick és Alice is követték amíg mind a hárman el nem tűntek egy kevés fáklyával megvilágított sötét folyósón.
-De...hogyan?
-Nem tudom...-hebegtem miközben felálltam küszködve azzal nehogy elbőgjem magam boldogságomban.Egy darabig így bámultuk egymást néma csöndben aztán Cameron elmosolyodott amitől már nem bírtam tovább és végigfolyt "pár" könnycsepp az arcomon.Cameron is felállt és letörölte az arcomról a könnycseppeket.
-Szeretlek.-suttogta aztán szorosan magához ölelt.Én a fejemet a véres mellkasára hajtottam.
Sosem gondoltam volna,hogy ezt fogja tenni és mondani.
-Én is szeretlek.-most már olyan közel volt hozzám,hogy éreztem meleg lehelletét ahogy a nyakamat csiklandozza.Éreztem rajta a vér szagát.Mélyen a szemébe néztem aztán ajkaink már majdnem összeértek de ebben a pillanatban kialudt az egyik fényforrássékt szolgáló fáklya a folyósó végén majd hangos csörömpölés és veszekedés foszlányai szűrődtem be a terembe.-Már épp elég ideje vannak bent egyedül.Be kéne már mennünk.
-Nem.Még.Nem.Megyünk.Be.-mondta Alice tagoltan,mert minden erejével azon volt,hogy visszarángassa Patricket.Aztán a fiú kitépte magát a szorításából és megindult a terem felé.Amikor viszont meglátta,hogy Cameronnal szoros ölelésben álldogálunk a szoba közepén csendben elkáromkodta magát aztán visszafordult,hogy elmenjen amikor Maia és Alice jelent meg előtte és ők is úgy bámulta minket mint a buta gyerekek.Cameron sóhajtott egyet aztán újra rám figyelt
Mivel én pont háttal álltam úgyhogy neki kellett tajékoztatnia a történtekről.
-Ne ess pánikba de közönségünk van.-suttogta aztán én is hátra pillantottam a vállám fölött.Gyorsan lehámoztam magamról a karjait és megfordultam.
-Na hogy ment?Ki beszélgettétek magatokat?-kérdezte Maia.
-Igen.-vágtam rá gyorsan ezzel megelőzve Came egyik megjegyzését.
-Ha már itt tartunk te meg Alex hogy boldogultatok Morgenékkel?
-Egész jól.Én ugye eljöttem de Alex...-egy pillanatra elhallgatott és ilyedten bámult maga elé.-ő ott maradt...