A tükrök titka Város a víz alatt

A Consul

A bitonságos hely ahova a szőke fiú vitt ránézésre nem is volt olyan biztonságos.A vörös és barna téglafalak régen egy iskolához tartozhattak.Már-már majdnem össze is dőltek.Nem bírtam tovább és szinte ráordítottam a fiúra.
-Ez neked biztonságos?Ez a hely a biztonságos pontos ellentéte.A falak akár ránk is dőlhetnének.Tudod otthon már egy démon sem volt.Ott biztonságban lettem volna.De neeem.Neked feltétlenük egy régi,omladozó iskolába kellett hoznod.Egy órával ezelőtt majdnem meghaltam te....te....-már nem tudtuk meg,hogy szerintem ő mi is pontosan,mert nyugodtan megszólalt.
-Nézd meg jobban.
Mérgesen de visszafordultam a düledező romokhoz.Pár percig ott áltunk néma csendben.Hunyorogtam és akkor észrevettem.A falak elpárologtag és a helyükön szép,tiszta téglafalak jelentek meg.A cseréptető sem volt többé hiányos.Minden darabja megvolt és ott virított a tetőn.A betört ablaküvegeket mintha valaki varázsütésre befoltozta és színesrefestette volna mint a templomokban.Tátott szájjal figyeltem a történteket.Ez a fiúnak is feltűnt és gúnyosan tett egy megjegyzést.
-Tetszik ugye?
-Ez egyszerűen csodás.
-Nem megmondtam?
-De,te tényleg mindent tudsz ó nagy és hatalmas mindentudó úr-szarkazmusnak szántam de úgy tűnik neki ez nem tűnt fel vagy csak ő is gúnyolódni akart rajtam.
-Köszönöm a bókot-mélyen meg is hajolt előttem-na és most befelé.-Egy nagy kovácsoltvas kapu felé terelgetett.Egy-egy rácson állatokat formázó minták voltak.A szőke előhúzott a zsebéből egy nagy arany bevonatú fém kulcsot amivel kinyitotta a kaput.A rozsdás szerkezet csikorogva kinyílt.Beléptünk és egy kivilágított ösvényen találtam magam.Az út két oldalán is állatok márványszobrai sorakoztak.Mindegyiket figyelmesen megnéztem mire odaértünk egy nagy kétszárnyú fa ajtóhoz.A fiú megint előhúzot egy kulcsot csak ez most bronz színű volt.Szélesre tárta az ajtó és bementünk egy szobába ahol nagy kandallóban égett a tűz.Előtte egy kis asztal volt körülötte kanapék és fotelek álltak szépen elrendezve.A falakon fáklyák égtek de a plafonról alálógott még egy hatalmas csillár is.A szoba végében egy lift kapott helyet.Mellette egy hozzú folyósó volt.Én csak forgolódtam,hogy mindent jól megzézzek.Bámészkodásomat egy kedves hang zavarta meg.
-Gyere.Erre kell mennünk-fejével a folyósó felé intett.Puha,vörös szőnyegen haladtunk.
-Amúgy hogy hívnak?-kérdeztem kicsit félve.
-Cameron.Cameron Harris.-miközben beszélt rám se nézett csak a lábát bámulta.
-Jó.
-Téged?-most már felém fordult de hangjában és arcán semmi érzelem nem volt.
-Elizabeth Thompson.De szólíts Lizzynek.
-Szép név-mondta kedvesen amitől elmosolyodtam és picit el is pirultam.Pár percig még sétáltunk a festményekkel borított falak között amíg elértünk egy cifra,félig nyitott ajtóhoz.Bentről veszekedés foszlányai szűrődtek ki.
-De hát ő egy földhözragadt.
-Akkor mégis hogy látja a láthatatlan világot?
-Itt vagyunk.Ez itt a Consul terme.Látni akarnak téged.
-Mi?Azt hittem....
-Értesítettem őket,hogy idehozlak.De látni akarnak,fucsának találnak egy földhözragadtak aki lát minket.
-De én nem vagyok az.
-Ezt majd ők megmondják-és egy mozdulattal belökött az ajtón.