A tükrök titka Város a víz alatt

Erdei törpe

A hideg őszi levegő mindkettőnk arcát kicsípte.Éreztem ahogy a szél átfúj a vékony kabátomom.Ezért mégjobban összébhúztam a kabátomat.Patricknek egyből feltűnt,hogy fázom ezért levette a dzsekiét és rámadta.Hálásan pillantottam fel rá.
-Te nem fázol?-kérdeztem tőle.-Mert ha igen visszaadhatom a dzsekidet.-ajánlottam fel neki.
-Nem.Maradjon csak rajtad.-mosolyodott el.

Már a Central parkab sétáltunk.Nem sokan voltak ott.Láttam egy ősz hölgyet ahogy keres valamit a fűben meg egy szőke korombeli lányt.Egyszer csak véletlenül megbottlottam valamiben ami fura de felsikított.Olyan volt mint egy kis manó. Aztán azt vettem észre,hogy beleestem egy közeli bokorba és vergődök mit egy hal a szárazföldön.Persze azonnal bele is akadtam a tüskés ágakba.A tüskék belevályódtak a bőrömbe ezzel átszakítva mind a két kabátot és a pólómat is.Nagyon fájt.Ahol beleálltak a karomba a tüskék vöröses vér szivárgott ami pirosra festette a fehér pólóm ujját.
-Patrick-kiabáltam utánna-segíts létszi!
Amint maghallotta a segélykéresemet mát ott is termett mellettem,hogy kirángatson a bokorból.Amit sikerrel járt és már két lábbal álltam mellette a földön megkönnyebülten sóhajtottunk fel mind a ketten.
-Nem kell az örökkévalóságig ott vergődnöm egy nyavajás bokorban-gondoltam magamban.
-Kössz.-mondtam végül.
-Csak a dolgomat végeztem.Egyébként,hogy kerültél oda?-kérdezte.
-Megbotlottam valamiben-fordultam hátra,hogy megmutassam neki de az a valami eltűnt.-Hé hát ez meg hovalett?-forgolódtam össze vissza de ennek csak az lett az eredménye,hogy elszédültem.Próbáltam egyhelyben megállni és talpon maradni.Természetesen ez a kísérletem sem jött be és már majdem el is estem amikor két meleg kezet éreztem a vállamon amiknek sikerült megállítaniuk.A világ forgott velem de azért felnéztem.Egy elmosódott mosolygós,arcot láttam magam előtt.Azt viszon ki tudtam venni,hogy az illetőnek sötét haja és két vidám,zöld szeme az arcomat páztázza.
-Jól vagy?-kérdezte Patrick.
-Persze- bólintottam.Belenéztem a zöld szempárba amiben a saját kicsi,remült másomat láttam.Úgy néztem ki mint egy megszeppent óvodás.
-Biztos?Mert nekem nem úgy tűnik-a karomra pillantott amin a saját vérem folydogált kis patakokban.Hirtelen belenyilallt a fájtalom és oda kaptam a kezem.
-Au.-szorítottam össze a szemem.
-Gyere-mondta-nincs messze a mi lakásunk.Majd ott bekötözzük a sebeidet.Ja és az a valami amiben megbotlottál az szerintem csak egy kiálló gyökér volt vagy egy kő.
-Nem.Az a valami felsikított-hallottam a kételkedést a saját hangomban de mégis biztosra vettem,hogy úgy történt ez az egész ahogy elmondtam a fiúnak.
-Hát jó.Na de mindegy.Gyere menjünk tovább.

Patrickék lakása nagyon otthonos,barátságos volt.A sárgára festett falakon festmények és rajzok lógtak.Emlékszem a rajzokat még mi csináltuk Patrickel amikor kicsik voltunk.Ott volt kirakva a kék elefánt rózsaszín pöttyökkel,egy szivárvány a végében kincsesládával és még a többi rajz.A festményeket viszon Patrick anyukája festette.Ő ugyanis festő.A fiú beterelgetett a saját szobájába aztán kiment kötszerért.Amikor visszajött egy doboz volt nála tele kenőcsökkel,gézlepokkal és kötszerrel.Miután végeztünk a kezeléssel folytattuk útunkat egy kávézó felé.Hamar találtunk is egy egész ígéretes helyet ahova bementünk.Én találtam egy üres kétszemélyes asztalt az ablakok mellet.Azonnal le is vágódtam az egyik fotelbe.Puha volt és kényelmes.Lassan Patrick is visszatért két bögre forró cappucinoval a kezében.Beszélgetés közben szép lassan megittuk a kávét majd folytattuk délutáni sétánkat a városban.